A mai világban már alig találni olyan családot, ahol ne lenne legalább egy laktózérzékeny, gluténallergiás vagy valamilyen ételre érzékeny rokon. Közben sokakban ott motoszkál a kérdés: ha most ennyire érzékenyek vagyunk, vajon nagyszüleink hogyan úszták meg mindezt? A válasz egyszerűbb – és sokkal megdöbbentőbb –, mint hinnénk.
„Régen ilyen nem volt” – tényleg nem volt?
Az idősebb generáció gyakran legyint: „mi mindent ettünk, mégsem lettünk betegek”. A főorvos szerint nem képzelődésről van szó – valóban jóval ritkább volt az ételallergia. Csakhogy nem a „vasból voltunk” hozzáállás miatt, hanem mert teljesen más körülmények között éltek.
A mai, adalékokkal, tartósítószerekkel és ultrafeldolgozott ételekkel teli világ össze sem hasonlítható azzal, amit nagyszüleink ismertek.
Mi volt más akkoriban?
1. Igazi, friss ételeket ettek
A század elején az étel még valóban étel volt. Piac, kert, háztáji – ennyi. Nem volt tömeggyártás, nem volt „színezék”, „stabilizátor” és „E-anyag”. A friss zöldség-zsír-kenyér trió nem csak jól hangzik: természetes tápanyagbomba volt. A szervezet erősebb, ellenállóbb volt.
2. Nem játszottak az anyagcseréjükkel
Nem voltak kalóriatáblázatok, fogyókúrás divatok, „keto-hét”, „gluténérzékeny mindenre”. Ettek, amikor éhesek voltak, és ledolgozták, amit megettek. Nem terhelték a szervezetüket felesleges divatdiétákkal, amik ma gyakran többet ártanak, mint használnak.
3. Otthon főztek, nem rendeltek
A nagyi fazékja nem csörgött futárra. Az étel otthon készült, egyszerű alapanyagokból, hagyományos módon. Félkész termékek? Még hírből sem. A testük nem találkozott nap mint nap ismeretlen vegyületekkel.
4. Szennyezett élelmiszerlánc
A mai ételek jelentősen nagyobb mértékben szennyezettek peszticidekkel, mikróműanyagokkal, nehézfémekkel mint néhány évtizeddel ezelőtt, és sajnos nem várható, hogy ez javulni fog.
5. Nem volt pazarlás – mindent felhasználtak
A csontleves, a belsőségek, a zsír, a bőr – minden az asztalra került. Ezzel együtt rengeteg ásványi anyag, kollagén és tápanyag jutott be a szervezetbe. Ezek nélkül ma egy átlagember immunrendszere csak árnyéka a régi időkének.
6. Nem rohantak orvoshoz minden aprósággal
Nem volt internet, ami minden tünetre diagnózist dob ki. Betegség esetén pihenés, leves, meleg takaró. A test dolgozott, regenerált, nem gyógyszereken és antibiotikumokon élt. Az immunrendszer dolgozhatott, nem kiiktatták minden apróságnál.
7. Egész nap friss levegőn voltak
A gyerekek kint játszottak, a felnőttek fizikai munkát végeztek. Nem volt ülő életmód, nem volt órákon át tartó képernyőnézés. A mozgás segítette az anyagcserét, az immunrendszer működését, a stresszkezelést.
És ez hogyan függ össze az ételallergiával?
A főorvos szerint egyenesen.
A bélrendszer állapota dönti el, hogy a szervezet hogyan reagál egy-egy ételre. Ha a beleinket évek óta terheljük:
-
adalékokkal
-
cukorral
-
rossz zsírokkal
-
ultrafeldolgozott ételekkel
-
kevés rosttal
-
kevés mozgással
akkor a bélfal sérül, a szervezet gyulladásos állapotba kerül, és egyre több élelmiszert „ellenségként” kezd kezelni. Az ételallergia nem divat – a modern élet mellékhatása.
Mit tanulhatunk nagyszüleinktől?
Több vizet, több rostot, kevesebb cukrot. Több főtt ételt, kevesebb boltit. Több mozgást, több pihenést. Kevesebb pánikot, több odafigyelést a test jelzéseire.
Az étel nem ellenség – csak ma már sokszor nem az, aminek látszik. Nagyszüleink idejében a tányéron még valódi alapanyagok voltak. Talán ezért is maradt ismeretlen számukra az, ami ma már milliókat érint.
