A férjemmel úgy döntöttünk, hogy a leendő gyermekeink az én vezetéknevemet kapják, hogy ne legyen olyan problémájuk az iskolában, mint az apjuknak volt – De az anyósomék ezen kiakadtak…

Az én jövendőbeli férjemmel, Tamással, már hosszú ideje ismerősök voltunk, gyakorlatilag mindig, hiszen osztálytársa volt az én idősebb bátyámnak. Ő tíz évvel volt nálam idősebb. Huszonöt éves koromban házasodtunk össze, amikor ő már harmincöt éves volt. Tamás már volt egyszer házas, de elváltak, és nem születtek gyerekeik. Amikor megkérte a kezem, beleegyeztem, hogy feleségül menjek hozzá, de azzal a feltétellel, hogy megtartom a saját vezetéknevemet, és a jövőbeni gyerekeink is az én vezetéknevemet fogják viselni.

Ezt azért döntöttem így, mert emlékeztem, mennyire nehéz volt Tamás gyerekkorában, amikor iskolába járt. A férjemnek egy különleges vezetékneve van, amit természetesen nem fogok itt megnevezni, de elmondhatom, hogy nem volt könnyű neki emiatt. Állandóan csúfolták, gúnyneveket kaptak, és rímeket faragtak a nevéből… Nem akartam, hogy a gyerekeink ugyanezen menjenek keresztül. Tamás beleegyezett a feltételembe, mondván, hogy a gyerekeinek biztosan nem kell „ilyen” becenév.

Minden simán ment, egészen addig, amíg teherbe nem estem. Tamás szülei kezdetben boldogok voltak, hogy lesz egy unokájuk, de amikor megtudták, hogy a gyerek nem fogja viselni a vezetéknevüket, felháborodtak. Még megpróbáltak meggyőzni arról, hogy a nevüknek valami ősi gyökerei vannak.

Ráadásul azt sugallták, hogy a döntésünk miatt a családunk szétesik. Apósom azt mondta fiának, hogy hiányoznak belőle az igazi férfiúi tulajdonságok, anyósom pedig megvádolt azzal, hogy hűtlen voltam, állítva, hogy a gyerek valószínűleg nem az ő unokájuk. Azonban a férjem kiállt mellettem, és ragaszkodott a döntésünkhöz, hogy a gyermek az én vezetéknevemet kapja.

Tamás szülei felhívták az összes rokonomat és pletykákat terjesztettek arról, hogy én elvek nélküli vagyok és elvettem tőlük az egyetlen unokájukat. Végül megszületett a fiunk, Antal. Azóta eltelt fél év. Igen. Az anyósom és az apósom nem látogatták meg az unokájukat, ami csak a férjem miatt szomorít.

De mint anya, a gyermekem jövőjét és jólétét helyezem előtérbe, és nem szeretném, ha ugyanazokkal a problémákkal kellene szembenéznie, amelyekkel az apja gyerekkorában küzdött.