Férjemmel, Márkkal közösen döntöttük el, hogy nem akarjuk előre tudni a babáink nemét. Annyit tudtunk csupán, hogy ikreket várunk. Olyan izgalommal vártuk ezt a napot, mint még semmit korábban.
A családja tele volt fiúkkal:
– neki két bátyja volt, azoknak csak fiaik;
– az apjának is csak fiútestvérei;
– és a családban generációk óta egyetlen lány sem született.
Ez a „fiúvonal” volt az, amire Márk mindig olyan büszke volt. Sokszor viccelődött azzal, hogy „nálunk a nőknek nincs esélyük”. Én nevettem rajta, mert soha, egyetlen percig sem hittem, hogy ez neki számítana. Hát… tévedtem.
A születés legszebb perce – és a legszörnyűbb
A szülés hosszú, fájdalmas, mégis gyönyörű volt. Amikor a lányok a mellkasomra kerültek, elárasztott a boldogság. A könnyeim folytak, és azt éreztem, végre teljes az életem.
Amikor Márk megérkezett a szobába, még mindig remegtem az örömtől.
– „Itt vannak… két gyönyörű kislány” – mondtam neki mosolyogva.
Ő először némán nézte őket. Aztán a mosolya eltűnt. Az arcára döbbenet ült ki – de nem az a meghatott fajta.
Hanem valami kemény, hideg, ellenséges.
– „Te átvertél.”
Először azt hittem, rosszul hallok.
– „Miről beszélsz?” – kérdeztem.
– „Mi lányok? Ez nem lehetséges. A mi családunkban NINCSENEK lányok. Ezek nem lehetnek az én gyerekeim.”
A mondat olyan volt, mintha ököllel gyomorszájon vágtak volna.
A pillanat, amikor végleg hátat fordított
Megpróbáltam megfogni a kezét, de elhúzta.
Megpróbáltam megmagyarázni, hogy ez genetika, véletlen, semmi olyasmi, amit befolyásolni lehetne.
De ő csak hátrált, mintha a lányai látványa égetné a szemét.
– „Nem leszek két idegen gyerek apja” – mondta végül.
– „Válok.”
És egyszerűen kiment az ajtón.
Nem üvöltöttem utána. Nem is tudtam volna.
Csak tartottam a kislányaimat a karomban, és próbáltam nem hagyni, hogy a könnyeim az arcukra hulljanak.
A családja sem volt jobb
Néhány nappal később üzenetet kaptam az anyjától.
Reméltem, hogy megnyugtat, hogy belátja, Márk túlreagálta.
De helyette…
– „Hogy tehetted ezt velünk? . Az én fiam nem maradhat egy nővel, aki megcsalja!”
Mintha a gyerekek nem is emberek lettek volna, csak „hibás termékek”, amiket vissza akarnak küldeni.
