Lehet bármilyen finom is a baracklekvár, az én kedvencem akkor is a szőlőlekvár marad! Tavaly annyira hamar elfogyott, hogy alig kóstolhattam belőle, így idén már biztosan dupla adagot készítek. Ez a recept nem csak egyszerű, hanem szinte elronthatatlan, és az egész folyamat annyira könnyed, hogy még a leglustább napomon is bevállalom.
És tudod, mi benne a legjobb? Nem kell mellette állni, kavargatni, idegeskedni, hogy odaég-e vagy sem, mert az egész a sütőben készül! Olyan, mintha magától varázsolódna belőle a mennyei, illatos, selymes szőlőlekvár.
A szőlő szuperelemei – ezért eszem minden nap!
Nemcsak finom, de egészséges is:
Tele van antioxidánsokkal, amik fiatalítják a sejteket.
Szívbarát – segíthet a koleszterinszint csökkentésében.
Immunerősítő bomba, a C-vitamin-tartalmának köszönhetően.
Gyulladáscsökkentő hatású – a resveratrol szinte gyógyszerként működik.
Segíti az emésztést, mivel rostban gazdag.
Hidratál, mert magas a víztartalma.
Széppé teszi a bőrt – rendszeres fogyasztása ragyogóbb bőrt adhat.
Gyors energiát ad, ha éhes vagy, és nem akarsz csokit enni.
Az én titkos sütőben sült szőlőlekvárom receptje
Hozzávalók (kb. 5 üveghez):
3 kg friss, érett szőlő (fehér, kék vagy vegyes – én legjobban a kékszőlőt szeretem, mert mély, sötét színe lesz a lekvárnak)
2-3 evőkanál cukor (ízlés szerint, ha túl savanyú a szőlő)
1 teáskanál fahéj (opcionális, de mennyei ízt ad)
1 evőkanál citromlé (segít a tartósításban és kiemeli az ízeket)
Elkészítés:
A szőlőt leszemezem, alaposan megmosom, és egy nagy tepsibe terítem.
Beteszem a 100 °C-ra előmelegített sütőbe 3-4 órára. Szépen levet ereszt, karamellizálódik, és mennyei illat lengi be az egész lakást.
A megsült szőlőt átpasszírozom paradicsompasszírozón (így eltűnik a mag és a héj is, csak a finom gyümölcshús marad).
Az így kapott masszát egy lábasba öntöm, hozzáadom a cukrot, a citromlevet, és ha kedvem tartja, egy kevés fahéjat.
Felforralom, majd addig főzöm, amíg sűrű, lekvár állagú nem lesz (általában 30-40 perc).
Még forrón, tiszta, steril üvegekbe szedem, jól lezárom, és száraz dunsztba teszem.
A nagy titok: minden szőlő más!
A szőlőlekvárban az a csodás, hogy nincs két ugyanolyan! Minden szőlőfajtának megvan a maga egyénisége:
van, amelyik cukrosabb és édesebb, így alig kell hozzá cukor;
van, amelyik savanykásabb, ehhez több édesítés kell;
van, amelyiknek magasabb a víztartalma, így tovább kell főzni, hogy besűrűsödjön;
és van olyan is, amelyiknek vékonyabb a héja, amitől könnyebb passzírozni, míg másnak vastagabb, és több a munka vele.
Ezért érdemes minden évben egy kicsit „kitapasztalni” a saját szőlődet: kóstold meg közben, állítsd be az édességet, és figyeld az állagot. Így mindig tökéletes lesz a végeredmény, és soha nem lesz két teljesen ugyanolyan üveg a kamrában – mindegyik kicsit más, de pont ettől különleges!
Hogyan használom?
Palacsintába töltöm – és komolyan mondom, jobb, mint a csoki.
A reggeli zabkásámhoz keverem.
Pirítósra kenve maga a mennyország.
Ajándékba adom – tavaly akkora sikere volt, hogy idén már listát vezetek, kinek mennyit ígértem!
