A házi baracklekvár, ahogy 120 éve csinálták – az 1901-es eredeti recept
A baracklekvár szinte minden magyar kamra elmaradhatatlan kincse. Palacsintába, süteménybe, reggeli kenyérre kenve vagy akár húsok mellé is tökéletes választás. De tudtad, hogy több mint egy évszázada szinte ugyanígy főzték, ahogy ma?
Most bemutatjuk az 1901-ből származó, eredeti receptet, ahogy a nagymamák és dédmamák készítették, amikor a cukor már elérhető volt minden háztartásban, és a lekvárfőzés nyár egyik legfontosabb eseménye lett.
Az 1901-es recept
Hozzávalók:
érett barack
kilónként 25 dkg cukor
Elkészítés:
A barack előkészítése: A gyümölcsöt alaposan megmosták, kimagozták, majd nagy fazékba tették. Ha nagyobb darabok maradtak, késsel összevágták, hogy könnyebben főjön.
Cukrozás: Minden kiló barackra negyed kiló cukrot mértek, és a gyümölcs tetejére szórták. Egy éjszakán át állni hagyták, hogy a barack levet eresszen.
Szörp és lekvár: Másnap reggel a tetején összegyűlt levet leszedték – ebből frissítő szörp lett, semmi nem ment kárba.
Főzés: A gyümölcsöt lassú tűzön, 2-3 órán át főzték, állandóan kevergetve, hogy le ne égjen. A cél az volt, hogy a lekvár besűrűsödjön, és gazdag íze maradjon.
Tartósítás: Forrón, alaposan elmosott, száraz üvegekbe merték, szorosan lezárták, majd száraz dunsztba tették (plédek közé), hogy lassan hűljön ki.
Miért volt ez a módszer tökéletes?
A cukor megfelelő arányban tartósította a lekvárt, így egész télen elállt.
A szörp és a lekvár egyaránt hasznosult, semmi sem ment veszendőbe.
A lassú főzés miatt a barack igazi zamata megmaradt, és a lekvár illata az egész házat belengte.
Ez a recept 120 éve ugyanúgy örömet okozott, mint ma. Ha idén nekilátsz a baracklekvár főzésnek, érdemes kipróbálni ezt az 1901-es változatot – így te is megtapasztalhatod, milyen volt, amikor a nagymamák kamráját töltötték meg vele a nyár végén.
