MOST ÉRKEZETT: Megtalálták a kincset, amelyet tömegek kerestek, de ezzel még nem lett vége a történetnek

2010-ben robbant a kincskereső bomba: valahol Santa Fétől északra, a Sziklás-hegységben egy ládikóban ott van néhány gyémánt, rubin, zafír, arany pénzérme, aranypor, és egy tizenhetedik századi spanyol gyűrű. Forrest Fenn a neve annak az embernek, aki ezt a nagyjából tízkilós ládát elrejtette, a megtaláló a kincsek mellett egy befőttesüvegben megtalálhatta Fenn addig még publikálatlan életrajzát is, aminek a lapjaiba a szerző hajszálai voltak ragasztva, ha esetleg DNS-tesztre lenne szükség.

Fenn nem a véletlenre bízta a láda megtalálását, hanem egy huszonnégy soros versre, amelybe utalásokat rejtett a helyszínről – ott kell kezdeni, ahol a meleg víz folyni kezd, onnan lefelé a kanyonba, és így tovább. Nem éppen GPS-koordináták, főleg, mert négy lehetséges államban lehetett keresni.

Tíz év alatt rengetegen, egyes becslések szerint több százezren is megindultak, hogy megtalálják a kincset – legalább öten életüket vesztették a keresésben, többen megsérültek, és egy ember kivételével mindenki Fenn kincse nélkül tért haza.

Forrest Fenn amúgy 1930-ban született Texasban, és kilencéves volt, amikor édesapjával közösen megtalálta az első nyílhegyet. Az idősebb Fenn egy jó tanácsot adott a fiának: kapjon el minden lehetséges banánt egy képzeletbeli banánfáról, amit csak tud. Fenn onnantól kezdve megrögzötten, megélhetésszerűen gyűjtötte az antik tárgyakat, a régészeti leleteket, az őslakosok relikviáit. Az utóbbi kettőt nem mindig teljesen legálisan – 2009-ben az FBI ügynöke megnézte magának a galériáját, majd nem sokkal később ráküldte az ügynökséget. Fenn hivatalosan nem követett el bűncselekményt, ahogy összeszedte az óriási gyűjteményt, ahova Steven Spielberg és Steve Martin is elment szétnézni, de az egészen biztos, hogy a módszerei nem mindig voltak teljesen lepapírozva.

Elég csak elolvasni a fiatalkori történeteit: Fenn pilóta lett a második világháború után, az ötvenes években a németországi Bitburgben állomásozott, ahol megengedték neki, hogy bármikor elvigye a repülőgépeket, hogy szétnézzen a kontinensen, vagy azon is túl. Fennt állítása szerint háromszor kidobták Pompejiből, annyit nézelődött és kutakodott, Líbia partjainál pedig egy bronzérmékkel teli amfórát húzott ki a partra, miután meglátta úszás közben. Fenn gyűjtött és gyűjtött és gyűjtött, még az sem akadályozta meg benne, hogy a vietnámi háborúban kétszer is lelőtték a gépét. A hetvenes években nyitott egy galériát, ahol a műtárgyak mellett rengeteg relikviát kiállított, többek között Ülő bika békepipáját.

A nyolcvanas évek végén, hatvanéves kora előtt két borzasztó dolog is történt vele egymás után. Először is édesapját hasnyálmirigyrákkal diagnosztizálták, az idősebb Fenn pedig bevett ötven darab altatót, és örökre elaludt az ágyában. Nem sokkal később Fenn szervezetében találták meg a veserák nyomait. Az elrejtett kincs ötlete ekkor fogant meg a fejében, és ekkor döntött úgy, hogy egy szívének kedves ponton otthagyja majd a ládát, és ott hajtja örök álomra a fejét, „mint a bivalyok”, ahogy egyszer egy interjúban megfogalmazta.

Fenn viszont kigyógyult a rákból, úgyhogy a bivalyszerű, szabadtéri halál ötletét elvetette, eladta a galériáját, és helyette vásárolt egy olyan földet, amelyen amerikai őslakosok városának romjai találhatók, és tovább folytatta a módszeres gyűjtögetést. 2010-ben pedig megjelent a Thrill of the Chase című könyve, amelyben említést tett a kincsről, és megosztotta a verset, amit egyfajta térképnek szánt.

Mint ahogy az lenni szokott, az internet rátalált a rejtélyre, hamar kialakultak kincskereső közösségek, amatőrök vetették be magukat a hegyekbe, kódfejtők próbáltak kimatekozni valamit a vers szótagjainak számából, Google Térképet túrtak, tapasztalatokat cseréltek, és rengetegen kimerészkedtek a vadonba is. Fenn saját bevallása szerint a kincsvadászatot azoknak találta ki, „akiknek ott a platós autó, a hat gyerek, kirúgták, elvált, és nincs kaland az életében”. Ennél sokkal szélesebb közönséghez is elért a Fenn-láda híre, olyannyira, hogy rendőrségi esetek sőt, halálos balesetek is történtek miatta.

Egy adott esetben valaki úgy értelmezte a fő verset, mintha arra utalna, hogy Fenn házában kellene keresni a kincset, ezért egy éjjel betört a házba – a kiérkező rendőröknek pedig azt magyarázta, hogy egy vers miatt van itt. Legalább öt ember meghalt a kincs keresése közben. Volt, aki rosszul lépett, és lezuhant egy barlangba, de olyan is volt, aki kihűlt a hóhatár felett, vagy kiesett a csónakjából egy sebes sodrású folyón. A rendőrség arra kérte Fennt, hogy fújja le a kincskeresést, de ő nem volt hajlandó, mondván hogy ha belefullad valaki egy úszómedencébe, akkor az nem megoldás, ha leengedik a medencét.

A túrázók és kincskeresők beszámolói szerint sokaknak ez volt az első komolyabb találkozásuk a Sziklás-hegység természetével. Beszédes az, ahogy egyikőjük később arról beszélt a CBS tévécsatornának, hogy amit a számítógép előtt elképzel valaki arról, hogy két pont milyen közel van egymáshoz, az a valóságban általában megdöbbentően nem így van.

Természetesen az is felmerült, hogy Fenn egyszerűen nem mond igazat, csak a legendáját szeretné építeni ezzel a húzással, vagy azt elérni, hogy a sajtóban pörögjön a neve. A férfi többször is csibészként hivatkozott magára, sőt „trükkös kojotként”, utalva az őslakosok mitikus figurájára (amit a Kojot négy lelke című magyar animációs film is feldolgozott). Fenn nem volt hajlandó elárulni semmi többet a helyszínről annál, mint ami a versben le volt írva. Emaileket rendszeresen kapott a kincsvadászoktól, de az első pár év után azt mondta egy tévéinterjúban, hogy 65 ezer beérkezett levél már neki is több volt a kelleténél.

Aztán valaki egyszer csak megtalálta a ládát, benne a tallérokkal, önéletrajzzal, minden kutyafülével, amit Fenn ígért. A megtalálónak első dolga volt elrongyolni Santa Fébe, Fenn birtokára, hogy megerősítést szerezzen, hogy valóban az igazi ládikót sikerült megtalálnia. Azt sikerült. Maga Fenn nyilvánosan is bejelentette, hogy egy keleti úriember megtalálta ugyanazon a helyen a kincset, ahova ő elrejtette. Részleteket nem mondott senki. A kincskeresésnek vége volt. Fenn és a keleti úriember megegyeztek, hogy nem fogják senkinek elmondani, hogy pontosan hol volt a láda, csak annyit, hogy Wyoming állam területén. A személyéről annyit lehetett tudni, hogy az Y generációhoz tartozik, és van diákhitele, ami valljuk be, Magyarországon sem szűkítené le túlságosan a dolgokat.

De az amerikai jogi procedúrák érdekesen működnek. Egy másik kincskereső megvádolta a megtalálót azzal, hogy feltörte az emailjeit, és az ott található információk segítségével találta meg a ládát. A vád nonszensz volt, de a bírósági dokumentumokban előbb-utóbb nyilvánosságra került volna az alperes megtaláló neve, úgyhogy egy hosszabb névtelen blogposzt után úgy döntött, hogy a nyilvánosság elé áll. A michigani, orvosnak tanuló Jack Stuef találta meg, egyedül, minden segítség nélkül.

Aztán miután megtalálta, nem sokkal később, 90 éves korában meghalt Forrest Fenn.

Stuef elmondta, hogy végignézte Fenn összes interjúját, többször is, és volt rá pár példa, hogy a férfi elkottyantott olyan információt, ami segített a keresésben. Nem kellett kódot feltörnie, nem voltak bonyolult számsorok, amikből koordináták álltak össze, nem kellett okkult szertartásokat tartania, saját bevallása szerint egyszerűen elemeznie kellett a verset, értelmezni a jeleket, és összeraknia, mit jelenthettek. A legnagyobb kihívást – és a legnagyobb útmutatást – a „blaze” szó jelentette, ami lángot, izzást, ragyogást is jelenthet, ez volt az, ahonnan a kincskereső megtudhatta, hogy jó helyen jár, amikor megpillantotta. Stuef elmondása szerint viszont a helyszínen található „blaze” megsérült, ezért az agymunkája nagy része abból állt, hogy kitalálta, milyen formában sérülhetett meg. A férfi azért fogalmazott ennyire homályosan, mert nem akarta, hogy bárki is megtalálja a helyszínt, ebben egyezett meg Fenn-nel, és attól fél, hogy a pontos lokációból zarándokhely lenne, ami tönkretenné a természetes szépségét annak a pontnak, ahol a galerista/régész évtizedekkel ezelőtt meg akart halni.

A kincs megtalálása természetesen egy rakat összeesküvés-elméletet hozott magával, közülük a legprominensebb az volt, hogy Fenn tudta, hogy meg fog halni, ezért kiválasztott magának valakit, akit útba igazított a ládához. Volt olyan, aki az igazságügyi minisztériumtól, közérdekűadat-igényléssel kérte ki azokat a leveleket, amelyeket Stuef küldött a Yellowstone Nemzeti Parknak, ezekből a fontos részletek hiányoztak ugyan, de voltak arra utaló jelek, amelyek akár segíthetnek is beazonosítani a helyszínt. Folyamatban volt egy olyan jogi procedúra is, ami arra kötelezhetné a parkőröket, hogy mondják el a nyilvánosságnak, hol volt a láda.

Ugyanis azoknak, akik hoppon maradtak a kincskeresésben, ez a legfontosabb. Nem a láda vagy annak a tartalma, amit egyébként Jack Stuef árverésre bocsátott még 2022-ben. Hanem a pontos hely. Mi lehetett az a pont, ahol Forrest Fenn meg akart halni, ahova oda akart terelni embereket? Egy különösen kitartó kincskereső a wyomingi Nine Mile Hole nevű partszakaszra tippel. „Két ember akkor tud titkot tartani, ha az egyik meghalt” – mondta Fenn egy 2015-ös tévéinterjúban, amikor egy riporter arról kérdezte, hogy nem akarná-e elmondani neki a pontos helyszínt. A két emberből, aki tudja, hol volt a Fenn-kincs, már csak egy él.