Emlékszel amikor tényleg esett a hó… Ilyen volt 1987-es hóesés és érdekes mégsem volt világvége. Még a házból is alig tudtunk kijönni én például 3 napig iskolába sem mentem :) De szánkózni azt igen. -videó

A Rákóczi út 1987 telén /Fotó: Fortepan Szalay Zoltán

A Rákóczi út most /Fotó: Fuszek Gábor

„Fel voltunk készülve, hogy hideg­ lesz és hó, sok meleg ruhát vittünk magunkkal. De amilyen forró szeretettel fogadtak bennünket a magyar emberek, az már önmagában szívmelengető érzés volt” – emlékezett vissza a színésznő.

Ám 87′ januárjában nem mindenki volt ennyire boldog. Németh Lajos meteorológus szerint előre lehetett látni a katasztrófát, amire véleménye szerint nem lehetett felkészülni.

– Aktív részese voltam az eseményeknek. Már nem az erős havazásnak, hanem az előrejelzésnek. Élénken emlékszem, hogy január 10-én csapott össze az egész ország felett a sarkvidéki hideg és a mediterrán térségről érkező nedves levegő. Körülbelül 3-4 nappal előtte már tudtuk, hogy nagy baj lehet ebből. Nem lehetett védekezni a 100 kilométer per órás szél ellen, hatalmas hótorlaszok alakultak ki, gyakorlatilag megbénult az ország. Én épp Budapesten voltam, de amit láttam, az háborús helyzet volt – mesélte a meteorológus.

– Arra viszont nagyon büszke voltam, amikor az osztrák lapok arról írtak, hogy a Közép-Európában pusztító ítéletidőn előbb úrrá lettünk, mint Bécs – tette hozzá.

Havazás a Retek utcában Budapesten 1987-ben /Fotó: Fortepan Szalay Zoltán

A Retek utca 2022. januárjában /Fotó: Fuszek Gábor

Pataky Attila éppen a legnagyobb havazás előtt indult el családjával az 1-es főúton síelni. Bár azt hitték, a kiránduláson kipihenhetik az elmúlt év fáradalmait, az időjárás keresztbe húzta a számításaikat.

– Az első nagy benzinkútig jutottunk el. Úgy elkezdett havazni, hogy jobbnak láttuk, ha megállunk pihenni. A kút hamar megtelt emberekkel, mindenki a katasztrófahelyzetről beszélt. A nálunk lévő élelmet, kávét elkezdtük osztogatni, támogattuk egymást a bajban. Telefonon keresztül próbáltuk elérni a családjainkat, hogy jelezzük, minden rendben van velünk. Az egyik barátunk úgy döntött, nem várja meg, míg enyhül az idő, útnak indul. Őt a honvédség emberei mentették ki nyakig a hóból – mesélte a zenész, hozzátéve: ott, a benzinkúton megfogadták, hogy ezentúl odafigyelnek az előrejelzésekre, és soha többé nem indulnak el otthonról, ha az időjárás szeszélyes.

Olvadásnak induló hótorlasz a Reitter Ferenc utcában Budapesten 1987-ben /Fotó: Fortepan Kristek Pál

A Reitter Ferenc utca Budapesten 2022. januárjában /Fotó: Fuszek Gábor

Poór Péter táncdalénekes azon szerencsések között volt, akik épp nem tartózkodtak itthon a nagy hideg idején. A művész azonban soha nem felejti el azt az aggodalmat, ami akkor fogta el, amikor a családjával telefonált.

– Nekem csak szörnyű élményeim vannak a dermesztő hideggel kapcsolatban. Ennyi év távlatából is gondolok még arra, amikor jégtakaróval borított arccal érkeztem meg egy-egy fellépésemre. Borzasztó lehetett itthon, a családom hosszú percekig mesélte a kaotikus helyzetet, miközben én a -25 fokban éltem. Átéreztem – mesélte a művész, aki annyira utálja a hideget, hogy ha rajta múlna, mindig nyár lenne.

A 82 éves Márta néni még jól emlékszik azokra a telekre, amikor az utcákat és a házakat vastag hóréteg borította be.

– Az 1987-es havazást nem lehet elfelejteni, de a 70-es, 80-as évek nagy teleit sem. Akkoriban a gyerekeimmel szánkóval mentünk még le az Alvinci utcától egészen a Marczibányi térig – mesélte az idős asszony.

Tibi bácsit a Nyugati téren szintén elfogta a nosztalgia, amikor arra kértük, emlékezzen vissza a hókáoszra.

– Konkrétan megbénult az egész város, megálltak az autók, a villamosok, nem volt tömegközlekedés. Szerencsére én a Dózsa György útra jártam dolgozni, így – ha máshogy nem – gyalog azért beértem a munkahelyemre – mondta.