Borzalmas nagy vagyont hagyott Bazsarózsára az elhunyt Benkő Dániel… ekkora összegről lehet szó:

Mint ahogy arról pár éve írtunk, amikor Benkő még tv műsorban keresett feleséget magának:

” Korántsem csak a lantos sajátos sármja jelenthet vonzerőt azoknak a hölgyeknek, akik a Benkő feleséget keres című show-ba jelentkeztek. A látszólag szerény körülmények között élő művész valójában mesés vagyon birtokosa, ingatlanja és ingóságai mintegy kétszázmillió forintot érnek. Igaz, nem adja olcsón a hozományt: nyíltan hangoztatja, hogy csak az a jelentkező pályázhat eséllyel a szívére, aki a testét is meghódítja. “

Ez azonban nem most volt már, azóta nagyon elszálltak az ingatlan árak, tehát elképzelhető hogy akár 400 milliót érnek az ingatlanok összesen.. Szép vagyon, de nem ilyen áron.. Isten Nyugosztalja!

Ettől függetlenül mérhetetlen fájdalmat élhet át Bazsarózsa, aki nagyon szerette Dánielt, és nagyon nehezen fogja fel, hogy ez valóban megtörtént. Bődületes vagyont hagyott Bazsarózsára Benkő Dániel

Befejezetlen dallam
Lehet, hogy Benkő Dániel lantművésznek nem a zenei kompozíciói, hanem a Svábhegyen álló háza volt az igazi életműve. Tizenhét éve folyamatosan épült, és akinek módja van belépni a különös birodalomba, meghökkenve próbálja bejárni a sajátos összefüggésben egymásba kapcsolódó tereket.

Mintha lassan eltávolodna az ember a világtól, amikor leereszkedik ebbe a kis völgybe. A ház ott üldögél a mélyben, úgy tűnik, zárkózottan vigyázza tetőit, kiszögelléseit. Formája meghatározhatatlan. Egy, a Bauhaust is idéző skandináv hegyi lak posztmodern ihletésű karikatúrája. Felkavaró, mint a Szörnyeteg, akibe a Szépség beleszeret. A tévétoronynak is csak a csúcsa látszik; itt lenn, a zöld pokol bugyraiban senki sem figyel ránk. Tombolhatunk, ahogy akarunk.

Talán Benkő Dániel is úgy gondolta, bármit csinálhat ebben a völgyben, amikor 1986-ban megvásárolta az akkor még sokkal alacsonyabb házrészt. És azóta nem építi, hanem éli a házát. Az pedig mozog, nyúlik, hajlik és görbül, kikönyököl oldalt, vagy éppen sapkát borít a fél fejére a gazda pillanatnyi ihlete szerint. – Örültség ez, fiam, de van benne rendszer” – szól a mondás. Nehezen találni rendszert benne, mégis érdemes ismerkedni vele, felfedezni ötleteit, szín- és formavilágát, mert ennek a konglomerátumnak a belsejében van valami spontán, véletlen zsenialitás.

A lantművész a kétszobás lakrészben először az erkélyt építette be, majd fölötte, egyre magasabb szinteken kiegészítő tereket hozott létre, később pedig a kertbe tervezett a garázson kívül különféle épületnyúlványokat. Állítólag ma már hetvenhat helyiség van a házában.

Ebbe a kisebb-nagyobb folyosók, meg a néhány lépésnyi széles átjárók is beleértendők, vagy egyebek közt a tető egyik védett sarkában kialakított terasz, a hangstúdió, ahol Benkő Dániel lemezfelvételei készülnek, egy borraktár, amelybe a művész neves borászok legfinomabb borait gyűjtötte össze, egy fedett szín, vagy egy olyan épületrész, amely egy helyütt középkori levegőt sugárzó templomtoronnyá magasodik. S tán ideértendő az az álom is, amely az egyik melléképületből egyszer tánciskolát csinálna.

Benkő Dániel a Rózsadombon nőtt fel, egy többszörös társbérlet zsúfoltságában, talán innen ered ösztönös terjeszkedési vágya. A tánc, a trubadúr-kellem iránti vonzódását feltehetően a szüleitől örökölte, akik tánctanárok voltak.

De a külső szemlélő azt is érzékeli, mintha énjének legmélyén valami mindig tiltakozna az általa választott hangszer és az ehhez tartozó életfilozófia ellen. És lám, finomság és könnyedség ugyanúgy megtalálható ennek a háznak a belső kialakításában, mint valami furcsa erő, sőt, az – erő” előtaggal kezdődő fogalmak is: erőszak, erődítmény.

Az új rész egyik meghatározó tere nagyobb társasági összejövetelekre, házi koncertekre is alkalmas szalonféle, mozgalmas belsőépítészeti megoldásokkal.

Kicsiny, közvetítő helyiségeken át lehet megközelíteni, van benne szinteltolás, remek lépcső a legfelső emeletre, oszlop, körben polc-asztalkával, kellemesen találkoznak a különféle beszögellések, és egy erkélyre is ki lehet lépni. Néhány világos könyvespolc, meg egy sereg tonettszék minden bútorzata, az ablakpárkányon egy-két szecessziós dísztárgy, a falakon szép, kortárs képek.

A régi székek egy részét a művész néhány évvel ezelőtt maga újította fel, maga gyalulta, csiszolta, de aztán elment a kedve ettől a művelettől, mert az egyik gép a bal keze mutatóujjáról teljesen lemarta a bőrt. Ezermesterkedése miatt fél évre kiesett a zenélésből. A háznak ez a része Benkő Dániel – fa korszakában” készült.

Aztán jött a vaskorszak. Korlátok, kapaszkodók, a ház oldalában felfutó keskeny hajólépcsők tanúskodnak erről. Ha az ember a közel tízméteres magasságból letekint, vastraverzekből álló impozáns vázrendszert lát alant, amelyet a háziúr egyszer nagy terasszá akar lefedni. Ez is, meg a kertben félig készen álló, még falakra váró építmények is mutatják: most valószínűleg a kőkorszak, pontosabban a téglakorszak következik az akaratos – építész” életében. Aki egyébként valóban építész akart lenni egykor, de nem vették fel már az építőipari szakközépiskolába sem, mert meglehetősen rossz tanuló volt.

Az viszont tagadhatatlan, hogy nemcsak a zenei, de bizonyos belsőépítészeti és színharmóniákhoz ösztönösen ért. A szalon mályvaszíne a halvány kékeszölddel és a faelemekkel ugyanúgy egyedi és elegáns, mint a lépcső és a legfelső szint vízkékje.
Folyamatosan teljesedik ki ez a ház, ahogy az örömteljes improvizáció során a gitáros ujjai alatt a húrokról felcsendülő alapdallamból kinőnek a variációk. De a látogató érzi, hogy ez a – zenemű” a komponista örökös kielégítetlensége okán valószínűleg soha nem fog elkészülni.

Forrás: amiotthonunk.hu