Akárhányszor autópályán vezetek, mindig ugyanaz jut eszembe: mi történik ezekkel az emberekkel?!
Akárhányszor felhajtok az autópályára, újra és újra ledöbbenek, mennyi felelőtlen sofőr vesz részt a forgalomban Magyarországon. Messziről felismerni őket: 140–150-nel tapadnak egymás seggére 4–5 méterre, néha heten-nyolcan is egymás nyakán lógnak. Ha valaki „csak” 130-cal megy előttük, azonnal ráállnak, villognak, mintha az életük múlna azon a pár percen.
Ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés: mit csináltak ezek az emberek fizikaórán? Egyetlen szám is elég lenne a józan észhez. 180 km/óránál másodpercenként 50 métert tesz meg az autó. Még ha Superman vezetne is, akkor is 25 métert haladna, mire egyáltalán reagálni tud. És ez még csak a fékezés megkezdése – nem a megállás.
Egy átlagembernek ilyen tempónál 40–50 méter kell, mire egyáltalán rálép a fékre. Add hozzá a féklámpa késleltetését, a döntési időt, a mechanikai reakciót… és máris világos: 5 méter követési távolság halálos vicc.
De jöjjön a nagy kérdés: mit nyersz vele? Budapest–Győr között nagyjából 11 percet. Budapest–Szegednél jó esetben 15-öt. Ennyit ér az életed? Másoké? Megéri ezért potenciális gyilkossá vagy öngyilkossá válni minden egyes alkalommal?
A törésteszteket 64 km/óránál végzik. Az „ötcsillagos” autó 100-nál már rég nem ötcsillagos. 180-nál pedig nincs csillag. Csak roncsolt fém, csend és mécsesek.
Nem vagy vagány, ha így vezetsz. Úgy nézel ki, mint aki nem gondolkodik. Ha frusztrált vagy, vezesd le máshol. De mások életével ne játssz.
Mert ne feledd: mindenkit hazavárnak. Téged is. Engem is.
