Horthy Miklós neve mindenkinek ismerős, de azt már kevesebben tudják, hogy nemcsak kormányzó és haditengerész volt, hanem tetoválásokkal is díszítette a testét.
Ahogy fiatal korában a tengerészekhez csatlakozott, a tetoválás egyszerűen „részévé vált” annak az életmódnak. A tengerészek között a tetkók évszázadok óta megszokottak voltak – nemcsak dísznek, sokszor jelek egy útról, élményről, vagy épp szerencsehozónak gondolt szimbólumoknak.
Horthy Miklós hatalmas sárkány tetoválása
Horthy is így járt el. A fiatal haditengerésztiszt világkörüli útjai alatt – amíg a Monarchia hajóin szolgált a Földközi-tengertől Ázsia partjaiig – ahogy megálltak különböző kikötőkben, az ottani tetoválási hagyományokat is magába szívta.
A legismertebb tetoválása egy hatalmas kínai sárkány volt, ami a bal karját borította. Erről rengeteg történet kering: volt, aki azt mesélte, hogy állítólag angliai tartózkodása alatt, másnaposan döntött úgy, hogy varrat egyet magára. A sárkány motívum nagyon népszerű volt akkoriban a tengerészek között, hiszen erőt és védelmet jelképezett a hosszú, veszélyes utak során.
Szemtanúk szerint Horthy nem is rejtette el ezt a tetoválást, hanem inkább büszkén mutogatta a társainak. Állítólag a polai tengerészfürdőben gyakran levette a trikóját, és mesélt az embereknek a sárkány részleteiről.
Az is felmerült, hogy nem csak ez az egy tetoválás volt rajta. Egyes írások szerint Horthy hátán és lábán is lehettek festett minták, amiket szintén az életének tengerészeti szakaszában szerzett, de sajnos ezekről nem maradt fenn megbízható kép vagy ábrázolás. Ezek inkább elmondások, történetek alapján terjednek a neten.
Amikor aztán Horthy később Magyarország kormányzója lett, már nem nagyon hozta elő ezeket a tetoválásokat. Hivatalos eseményeken hosszú ujjú inget, kabátot viselt, így a tetkók el voltak rejtve a szemek elől.
Összefoglalva: a tetoválások nem valami politikai üzenet miatt kerültek a testére, hanem egyszerűen a tengerészélet divatja és hagyománya miatt. Ő maga fiatalon élvezte ezeket az élményeket, és a teste egyfajta naplóként is szolgált – rajta a festett jelek meséltek azokról az évekről, amikor még a világ tengerein hajózott.
