Egy szülő számára nincs nagyobb fájdalom gyermeke elvesztésénél. Ha azonban a gyász mellé a cserbenhagyottság érzése is társul, a trauma szinte feldolgozhatatlanná válik. Egy orvos édesanya ma is ezzel a kettős teherrel él együtt, miután fiát elveszítette abban a kórházban, ahol hosszú éveken át maga is gyógyított.
A fiatal férfit súlyos állapotban szállították kórházba, majd alig egy nappal később életét vesztette. Édesanyja – aki évtizedek óta az intézmény orvosa volt – úgy véli, fia halála nem volt elkerülhetetlen. Állítása szerint több, egyértelműen életveszélyes tünetet nem vettek kellő komolysággal, és a szükséges kezelések túl későn kezdődtek meg.
Az anya szerint a fiú állapota már érkezéskor indokolta volna az azonnali intenzív ellátást és a gyors antibiotikumos kezelést. Ehelyett csak alapellátást kapott, miközben állapota óráról órára romlott. A nő többször is jelezte aggodalmát a személyzetnek, de sokáig nem történt érdemi beavatkozás.
„Nem volt önmaga. Zavart volt, nyugtalan, romlott a keringése, hidegek voltak a végtagjai, a látása is gyengült” – idézte fel később. Az antibiotikumokat végül megkapta, de addigra már túl késő volt.
A fiatalember állapota hirtelen vált kritikussá, végül lélegeztetésre szorult. Édesanyja ekkor már attól tartott, hogy elveszíti őt, és értesítette az édesapát is, hogy azonnal menjen a kórházba. Röviddel ezután a fiú meghalt.
Családi fotó
Dr. Deborah Burns azóta sem tudta feldolgozni a történteket. Nem tért vissza dolgozni abba az intézménybe, ahol fia életét nem sikerült megmenteni. Úgy érzi, nemcsak a gyermekét veszítette el, hanem a bizalmát is a rendszerben, amelynek ő maga is része volt.
A történtek miatt vizsgálat indult, amelyben több szakembert is meghallgattak. Független szakértők szerint a fiatal férfi túlélési esélyei jelentősen nagyobbak lehettek volna, ha időben megkapja a megfelelő ellátást. Még ha a végkimenetel így is tragikus lett volna, a család számára elviselhetőbb lenne a tudat, hogy mindent megtettek érte.
