A természet rendje szerint előbb-utóbb mindannyian elveszítjük a szüleinket. Az viszont már messze nem természetes, amikor erre túl korán, szinte gyerekként kényszerül valaki. Különösen akkor, ha egy hosszú, kegyetlen betegség végigkíséri az elkerülhetetlent. Horváth Tamás eddig is nyíltan beszélt élete egyik legnagyobb tragédiájáról, most azonban eddig nem ismert részleteket árult el édesanyja halálát megelőző évekről.
A Beköltözve Hajdú Péterhez című műsor felvételén az énekes szinte az első percekben megnyílt. Látható volt, hogy a műsorvezetővel nem felszínes a kapcsolata, így nem volt szükség hosszas kerülgetésre: Tamás fájó őszinteséggel idézte fel azt az időszakot, amikor gyermekként kellett szembenéznie az elmúlással.
„Nagyon fiatalon veszítettem el az édesanyámat. Negyvennégy éves volt, amikor meghalt. Ilyenkor az ember félig gyökértelenné válik” – mesélte. Tamás akkoriban Tamásiban élt édesanyjával és a nagyapjával, amikor kiderült: az asszonynál agydaganatot diagnosztizáltak.
A műtét szinte csodával határos módon sikerült, de az orvosok korántsem voltak bizakodók. „A professzor apámnak azt mondta, kezdje el intézni a temetést. Mindezt a fülem hallatára. Ott álltam gyerekként az ágya mellett, apám megfogta a vállamat, és csak annyit mondott: hinni kell Istenben.”
Az operáció során egy ököl nagyságú daganatot távolítottak el az édesanyja agyából, amely már a bal szemét is kifelé nyomta. A látását azon az oldalon teljesen elveszítette, és az agya is sérült. „Az én gyerekkorom ott ért véget” – fogalmazott Tamás. Újra meg kellett tanítania édesanyját beszélni, evőeszközt fogni, sőt, a mindennapi gondozásban is részt vett. „Fürdettem is. Át kellett váltanom felnőtt üzemmódba.”
Idővel az állapota javult annyira, hogy ismét önellátóvá váljon, de a betegség nyomai megmaradtak. Az agyának az a területe sérült, amely a társas normák felismeréséért felel, így különösen őszinte, szűretlen személyiséggé vált. „Ettől lett igazán különleges. A városban mindenki szerette, elfogadták úgy, ahogy volt. Én pedig imádtam benne ezt a kendőzetlen őszinteséget. Ha lehet pozitív oldalt keresni ebben az egész borzalomban, talán ez volt az.”
Horváth Tamás végül 18 éves korában veszítette el édesanyját. Az idegrendszeri sérülések miatt a bal oldala fokozatosan lebénult, később tüdőembóliát is kapott, amelynek következtében összeesett a tüdeje, és élete utolsó szakaszában már csak egy tüdővel élt.
„Rendkívül nehéz időszak volt, még ha voltak is benne jobb periódusok” – zárta gondolatait az énekes.
