Rudolf Péter a Mokka vendégeként beszélt barátja és régi kollégája, Kálloy Molnár Péter haláláról – és a visszaemlékezés közben többször is elcsuklott a hangja. A Vígszínház igazgatója évtizedek óta ápolt szoros baráti és szakmai kapcsolatot a december 1-jén, mindössze 55 évesen elhunyt színésszel, így nem csoda, hogy a veszteség mélyen megrázta.
A két művész pályája számtalan ponton fonódott össze: együtt arattak sikereket a legendás Beugró című improvizációs műsorban Pokorny Liával és Szabó Győzővel, később pedig többek között a Kövek a zsebben című darabban is közösen dolgoztak. Az évek alatt nemcsak kollégák, hanem közeli barátok is lettek.
A Mokka stúdiójában Rudolf Péter láthatóan küzdött az érzelmeivel, amikor kimondta:
„Leszögezem, hogy a legnagyobb színészek közé tartozott, és a legszerethetőbb fickók egyike volt, akit valaha a deszkákon és a filmvásznon láthatott a közönség.”
A színigazgató arról is beszélt, mennyire bántotta őket, hogy Kálloy Molnár Péter nem kapta meg minden esetben a megérdemelt szakmai visszajelzéseket. Mégis azt reméli, hogy ha „Péter most látja, milyen szeretet övezi, talán megnyugvást talál”.
Rudolf egyre nehezebben tudta folytatni:
„Egy egészen különös színész volt… a legnagyobb bohóc, filozofikus alkat, aki egyszerre volt jelen és volt képes eltűnni a szerepben.”
Felidézte, hogy a ’90-es évek közepén ismerték meg egymást, és Kálloy már akkor sem a rendszerben, hanem azon kívül létezett: egyszerre volt színész, rendező, szinkronszínész, versíró és zenész.
A halálhír azért is sokkolta, mert Kálloy az utolsó hetekben is játszott, tele volt tervekkel. A közös munkát tovább akarták folytatni, és már azt is megbeszélték, hogyan könnyítenének a Kövek a zsebben fizikai terhelésén.
„Reménykedtem, hogy az az őserő, ami benne volt, még a végzetes ponton is át tudja lendíteni… az ember mindig bízik a csodában.”
Rudolf Péter végül úgy fogalmazott: barátja egészen másképp volt összerakva, és ez a „más” tette őt egyszerre szórakoztatóvá és mélyen líraivá.
A műsor végén Istenes Lászlóval közösen idézték fel a Beugró számtalan felejthetetlen pillanatát – azokat, amelyekben Kálloy Molnár Péter humorral, intelligenciával és utánozhatatlan eleganciával írta be magát a magyar színház- és tévétörténelembe.
