Az idei brazíliai klímacsúcs már az érkezések pillanatától sokak szemében a zöldpolitika ellentmondásainak szimbóluma lett: becslések szerint 250–400 külön repülőgép érkezett Belémbe állami delegációkkal, üzleti jetekkel és kormányküldöttségekkel. A konferencia így brutális légiközlekedési terheléssel indult – miközben az esemény központi témája éppen a kibocsátáscsökkentés lett volna.
Az ENSZ klímakonferenciája végül egynapos késéssel, szombaton zárult le. A résztvevő országok aláírtak ugyan egy megállapodást, ám környezetvédő szervezetek szerint abból kikerültek a legfontosabb zöld célok, a dokumentum pedig több ponton üres, konkrét vállalásokat nem tartalmaz.
A Green Policy Center a Másfélfokon megjelent elemzésében kiemelte: a fő törésvonal a progresszív országok (elsősorban az Európai Unió és az éghajlatváltozás miatt közvetlenül veszélyeztetett kis szigetországok) és a fosszilis energiahordozókra építő államok (köztük Oroszország, Szaúd-Arábia) között húzódott. India az el nem kötelezett csoporttal együtt próbált lavírozni a két oldal között, míg az Egyesült Államok egyetlen magas rangú delegációt sem küldött a konferenciára.
Az EU ezúttal szokatlanul keményen lépett fel: a közösség a globális kibocsátáscsökkentés és a fosszilis üzemanyagok kivezetésének fontosságát hangsúlyozta. Hallgatólagosan Kína is az európai álláspont mellé állt, és Brüsszel még a végső megállapodás blokkolását is belengette, ha nem kerülnek bele erősebb klímacélok. Ez azonban végül nem történt meg.
A dokumentumból kimaradtak a konkrét lépések a fosszilis energiahordozók visszaszorítására, az erről szóló részek csak általánosságokban fogalmaznak. Több ország — főként az olajexportőr blokkból — határozottan ellenezte a szigorúbb vállalásokat.
Volt azonban, ahol sikerült előrelépni. A fejlődő országok elérték, hogy a gazdag államok háromszorozzák meg a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra szánt támogatási keretet, és évekre előre jelöljék meg a vállalt összegeket. Ez a tavalyi bakui konferencia ígéreteire épül, ahol a fejlett országok vállalták, hogy 2025-től évente legalább 300 milliárd dollárt biztosítanak klímapénzügyi támogatásként, amelyet 2035-re 1300 milliárdra emelnének.
A csúcstalálkozó végül nagy kérdésekben nem hozott áttörést, a záródokumentum sokkal inkább kompromisszum, mintsem erős cselekvési terv. A résztvevők abban azért megegyeztek, hogy a következő, 2026-os klímakonferenciát Törökország rendezi, a politikai folyamatot pedig Ausztrália vezeti majd.
A konferencia így úgy ért véget, hogy több száz repülőgép szállította haza a világ vezetőit — miközben a globális kibocsátás csökkentésében lényegi előrelépés nem történt.
