Egy anya megrendítő Facebook-bejegyzésben próbálta felvenni a kapcsolatot a fiával, akit még csecsemőkorában hagyott el. A posztban szeretetről, megbocsátásról és a család fontosságáról írt, remélve, hogy a fiú egyszer majd hajlandó lesz beszélni vele.
A fiú azonban 15 év hallgatás után kemény és fájdalmas választ adott:
„Ha nem volt rám kíváncsi 15 évig, nekem sincs szükségem rá most.”
A történet mögött egy sokkoló valóság húzódik: a fiú – nevezzük Ádámnak – elképesztően nehéz körülmények között nőtt fel.
„Nekem nincs anyám. Aki elhagy egy egyhónapos babát, az idegen.”
Ádám mindössze egy hónapos volt, amikor az édesanyja elment. A család széthullott, az apa egyedül maradt a csecsemővel, anyagi és érzelmi támasz nélkül. A fiú mára 15 éves, és a nehézségek ellenére kitartóan és tisztességgel építi az életét.
A serdülő minden nap hosszú kilométereket gyalogol az iskolába. Reggel már hajnalban kel, hogy ellássa a ház körüli feladatokat, mielőtt elindul. „Borzasztó nehéz, de tanulok, hogy legyen jövőm. Négyes-ötös tanuló vagyok” – mondja.
Ádámnak nincs saját fürdőszobája, a házban nincs víz, így sokszor nyáron a kertben melegítenek vizet egy lavorhoz, télen pedig egy segítőkész szomszéd engedi meg neki, hogy nála fürödjön meg.
„A barátaim kerülik a társaságom. Sokan már a szagomtól is megijednek.”
Az iskolában szorgalmas, de sokszor megbélyegzik a körülményei miatt.
„Vannak barátaim, de legtöbben elkerülnek. Nincs hol megfürödjek, nincsenek rendes körülményeink… félnek hozzám közeledni” – meséli.
Az apja 46 éves, és alkalmi munkákból próbálja eltartani kettőjüket. Hol van munka, hol nincs – a pénz sosem elég.
Egy tanárnő segített Ádámnak, hogy legyen tízórai egész évre. Az iskolai konyhán néha kap egy pohár üdítőt, néha nem – attól függ, ki fizeti ki.
„Más gyerekek játszanak vagy filmet néznek. Én addig az istállóban dolgozom.”
Ádámra nemcsak a tanulás és a házimunka hárul: az állatok gondozását is ő végzi. Hat juhuk van, és minden reggel vizeskannákkal járja meg a hosszú utat, hogy friss vizet vigyen nekik.
Épp azon a reggelen, amikor egy riportstáb ellátogatott hozzájuk, az egyik anyajuh megellett. A fiú természetességgel folytatta a munkát, mintha egy 15 évesnek mindez része lenne a hétköznapoknak.
„Apa csinál, amit tud… de minden más rám hárul.”
Van álma – és dolgozik érte
A nélkülözés ellenére Ádám nem adta fel.
Szeretne szakmát tanulni:
„Vagy autószerelő lennék, vagy lakatos. Tanulni akarok, dolgozni akarok. Csak víz kellene a házba, egy fürdő, hogy olyan lehessek, mint a többi gyerek.”
A szociális központ nemrég tűzifát adományozott nekik, így legalább a télre van egy kis biztonságuk. Nyáron kézzel mos, télen próbál megküzdeni a hideggel és a lehetetlen körülményekkel.
A Facebookon feltűnt anya – és a fiú könyörtelen válasza
Amikor az édesanya 15 év után végül kiírta a közösségi oldalra, hogy mennyire hiányzik neki a fia, és szeretné újra látni, sokan meghatódtak.
Ádám azonban csak ennyit mondott:
„Ha kellettem volna, nem hagy el egyhónaposan. Nekem most már nincs szükségem rá.”
Bár a környezete szerint ezt a mondatot mély fájdalom és hosszú évek keserűsége formálta, a fiú kitart döntése mellett. Élete eddig is nélkülözés, magány és küzdelem volt – és nem akar több csalódást.
