Évtizedekig csend övezte azoknak a hétköznapi dolgozóknak a történeteit, akik a magyar történelem egyik leginkább ellentmondásos vezetője, Kádár János közelében dolgoztak. Most azonban megszólalt egykori háztartási alkalmazottja – egy ma már idős hölgy, aki szabadsága visszanyerése után vállalta, hogy megosztja egykori élményeit.
A nő — neve kérésére nem publikus — nem politikáról beszélt, hanem arról, milyen volt Kádár János a mindennapokban, emberként.
„Nem azt kaptam, amit vártam. Sokkal egyszerűbb ember volt.”
A volt szobalány elmondása szerint a legtöbben azt gondolták, hogy Kádár fényűzően él, de ez messze nem így volt:
„A lakása szinte puritán volt. Nem volt szerette a csillogást. Még a bútorok nagy részét is megtartotta a régi lakásából.”
A szobalány szerint Kádárnak volt egy szokása, amit soha nem reklámoztak, és kevesen tudtak róla.
A nagy „titok”, amit most először mondott el
A nő szerint Kádár János minden reggel ugyanazt tette, és soha nem engedte, hogy bárki beavatkozzon:
„Reggelenként mindig ő készítette el a saját teáját. Nem hagyta, hogy hozzányúljak. Azt mondta: ‘A reggelem csak akkor indul jól, ha én csinálom.’ Ez volt számára a nap csendes, szinte szertartásos pillanata.”
A hölgy szerint Kádár rendkívül ragaszkodott ezekhez az apró rutinokhoz — sokkal jobban, mint a körülötte lévő politikai külsőségekhez.
Váratlanul halk szó, meglepő szerénység
A szobalány meglepődve mesélte, hogy Kádár soha nem kiabált vele, nem beszélt lekezelően, és sokkal halkabb, visszahúzódóbb volt, mint azt a közvélemény gondolta.
„Sosem emelte fel a hangját. Ha valamit nem úgy csináltam, ahogy szerette volna, csak azt mondta: ‘Legközelebb figyeljen erre.’ Ennyi volt. Soha nem volt durva.”
Állítása szerint a pártvezető kereste az egyszerűséget, és otthonában inkább csendet, mint hatalmat akart.
Egy szokás, amiről még a környezetében sem mindenki tudott
A szobalány egy furcsa, de kedves részletet is megosztott:
„Volt egy régi, kopott pulóvere, amit állítólag még sok évvel korábban kapott valakitől. Már szinte rojtos volt, de nem engedte kidobni. Amikor csak tehette, otthon azt hordta. Azt mondta, ‘Ez nekem emlék, nem ruhadarab’.”
A hölgy elmondása szerint ez a pulóver többet elárult Kádárról, mint bármelyik beszéd.
„Sosem mutatta, ha fájt neki valami”
A szobalány azt is elmondta, hogy Kádár gyakran volt fáradt, de soha nem panaszkodott:
„Ha rosszul volt, csak annyit mondott: ‘Nem fontos.’ De láttam rajta, hogy hordozott magában valamit, amit nem osztott meg senkivel.”
A nő szerint soha nem beszélt politikáról — sem vele, sem a háztartásban dolgozókkal. Mindig kerülte a témát.
Mi maradt utána? Egy ellentmondásos vezető és egy meglepően egyszerű ember képe
A szobalány történetei nem politikai állásfoglalások, csupán egy ember személyes benyomásai arról a férfiról, aki a történelemben elkerülhetetlenül megosztó marad.
A nő szerint:
„Lehet szeretni vagy nem szeretni, de az biztos: otthon egészen más volt, mint a színpadon.”
