Képzeld el, hogy elköltözöl külföldre. Találsz munkát, dolgozol, spórolsz, de már egy éve nem láttad a családodat.
Rájössz, hogy így nem mehet tovább. Van annyi pénzed, hogy bérelj egy nagyobb lakást, és magadhoz vedd a családot. Így nem kell külön élni, amíg összeszeditek, amire vágytok.
A gyerek iskolába jár, a feleséged napról napra jobban beszéli a helyi nyelvet. Majdnem teljesen beilleszkedtek. A gyerek már nem mindig eszi anyu főztjét, mert az iskolában mást kap, és megszokta a helyi ételeket.
Ha valaki megbetegszik, a legközelebbi kórházba siettek, ahol jó ellátást kap. Az iskola miatt sem kell aggódni, a szülői alaphoz senki sem nyúl, és ehhez is hozzászokik az ember.
Eltelik pár év, és úgy döntesz, jó lenne meglátogatni a szüleidet. Felpakolod a családot, az autót, és elindultok Magyarországra.
Amikor hazaértek, rögtön rátör az otthon érzése. Nem minden út tökéletes, a hivatalok lassúak, a bolti eladók néha türelmetlenek. A szomszédok sem mindig kedvesek. De túllépsz ezen, mert itt születtél, itt a hazád.
Megérkeztek a szülőkhöz, ölelés, csók, könnyek – minden csodás.
De pár nap után a gyerek már unatkozik, a feleség nem találja a helyét, mindenki azt kérdezi, mikor mentek vissza. Ekkor rájössz, hogy újra vissza kell menned külföldre, mert ott van a munka, a megszokott élet, a biztonság.
Visszatérve a munkába, meséled a kollégáknak, milyen jó volt itthon. Este elmagyarázod a feleségednek, miért érdemes hitelt felvenni a saját lakásotokhoz.
Eltelik pár év, és megveszitek az új házat. Részletekben fizetitek, de a tiétek. Egyre ritkábban jártok Magyarországra. Az utolsó látogatás után, amikor a szüleidet eltemettétek, már nem számolsz azzal, hogy visszamész. Már nincs kit meglátogatni.
Most már idős vagy, külföldön élsz, a gyerekeid más állampolgárságúak. Csak a magyar útleveled és a lelked emlékeztet arra, honnan jöttél.
A gyerekeid beszélik a magyar nyelvet, ismerik a gyökereiket. Néha könnybe lábad a szemed, amikor a gyerekkorodra, a szüleidre és a régi otthonodra gondolsz. De ez az élet – te választottad, és így élsz.
