Ma reggel lemerült az autó akkumulátora, a feleségem és a barátnője próbálta meg bebikázni – ekkor olyan történt, amit még most sem hiszek el!

Ma reggel lemerült az autó akkumulátora, a feleségem és a barátnője próbálta meg bebikázni – ekkor olyan történt, amit még most sem hiszek el!

A reggelek általában kétféleképpen indulnak: vagy békésen, kávéval és nyugodt készülődéssel, vagy úgy, hogy a sors úgy dönt, ma megtréfál. Nos, a mai reggel határozottan az utóbbi kategóriába tartozott.

A Bikázás Nagy Terve

A feleségem éppen el akart indulni dolgozni, amikor kiderült, hogy az autó nem indul. Kulcs elfordít, egy halk kattanás, majd semmi. Hát persze, hogy lemerült az akksi.

Mivel én nem voltam otthon, felhívta a barátnőjét, akinek műszaki tudása nagyjából abban merült ki, hogy „valahol az autóban van olaj is”. Egy gyors konzultáció után természetesen a YouTube-hoz fordultak, mert az interneten minden megoldás három perc alatt elérhető.

Találtak is egy videót „Hogyan bikázzunk autót? (Nagyon könnyű!)” címmel, amit egy középkorú férfi magyarázott, aki valószínűleg életében nem sietett még sehova. A videó megnézése után úgy döntöttek, ők is megcsinálják.

Feribácsi, a szomszéd, adott nekik egy bikakábelt, amit valószínűleg még egy Polskiban használtak a rendszerváltás előtt. Minden adott volt: két nő, egy lemerült akksi, egy régi kábel és végtelen önbizalom.

Amikor a tudomány és a valóság találkozik

A barátnője kocsiját odaállították, a motorháztetőt felnyitották, és elkezdődött a Nagy Bikázás Küldetés.

Rákötötték a kábeleket, a barátnő beült a donorautóba, elfordította a kulcsot…

És füst.

Nem is kevés. Először csak a feleségem kocsijából szállt fel egy vékony füstcsík, aztán a barátnő autójából is. A kábel izzott, ahogy egy forró sztriptíztáncos rúdtánc közben.

A két nő teljes pánikban rohangált az autók körül, próbálva valahogy eloltani a dolgot, ami igazából nem is égett, de ettől függetlenül úgy nézett ki, mintha valami démont idéztek volna meg a motortérből.

Az első ötletük? Homok.

Hát persze. Mert ha valami füstöl, azt egyértelműen homokkal kell leszórni. Ki is kapták a közeli virágágyásból, és elkezdték szórni a motortérre , és persze a donorautó motorterébe is, biztos ami biztos.

Mivel a füst továbbra sem szűnt meg, a következő logikus lépés jött: víz.

A közeli locsolóból elkezdték áztatni a homokkal beterített motortereket, és így sikeresen kialakították az autók tetején az első mobil sártengert.

A látvány? Két kisminkelt, magassarkús nő áll, egyik kezükben egy locsolócső, másikban egy marék homok, és kétségbeesetten próbálják „menteni” a két füstölgő autót.

A kábel végül már annyira izzott, hogy egy ponton az akkumulátorok is úgy döntöttek, elég volt, és mindkét akksi egyszerre halt hősi halált.

A füst megszűnt. Az élet visszatért a normális kerékvágásba. Csak éppen két autó állt teljesen mozdulatlanul, a motorterek sártól csöpögtek, az akksik kukaérettek lettek, és az autók elektromos rendszere a túlvilágra távozott.

A Hab a Tortán

Amikor hazaértem, a feleségem és a barátnője ott álltak, én meg nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek.

– Na, szerinted mi lehetett a baj? – kérdezte a feleségem.

Megnéztem a kábeleket.

Jól voltak felrakva.

Igen, tényleg jól voltak csatlakoztatva. Viszont a Feribácsitól kapott ősi bikakábelen egy ponton teljesen hiányzott a szigetelés, így a pozitív és negatív kábel össze tudott érni, ami az egész bulit elindította.

A két nő tehát tökéletesen végezte a dolgát, csak éppen egy rozsdás, történelem előtti kábel tönkretette a teljes akciót – és két autót is.

Vége. A kocsiknak is. 🚗💀