Az anyám hirtelen beállított: Lányom, el kell adnotok a házat, azonnal pénzre van szükségem!

Az anyám hirtelen beállított: “Lányom, el kell adnotok a házat, azonnal pénzre van szükségem!”

Az ember mindig próbál jó kapcsolatot ápolni a szüleivel, hiszen a család az egyik legfontosabb dolog az életben. Én is így gondoltam, amíg egy nap az anyám be nem állított egy döbbenetes kéréssel, ami mindent felforgatott.

A házunk története

A férjemmel, Gáborral évekig spóroltunk, hogy megvehessünk egy kis telket a városon kívül. 2017-ben végre sikerült, és elkezdtük építeni az álomházunkat. Egy egyszerű egyemeletes házzal kezdtük, de nemrég bővítettük, egy tetőtérrel, hogy a gyerekeinknek külön szobájuk legyen.

A család természetesen sokat segített. Az anyám egyszer adott nekünk 2 millió forintot, ami hatalmas segítség volt akkoriban. Bár többször felajánlottuk, hogy visszafizetjük, ő mindig nevetve legyintett:

“Gyerekek, ez ajándék! Nem fogadok el pénzt a saját gyerekeimtől.”

A ház végül gyönyörű lett. A gyerekek imádják: van egy hatalmas udvaruk, hintával, homokozóval, és nyáron még egy medencét is felállítunk. A szüleinket rendszeresen meghívtuk grillezésre, a kertben töltött idő mindig vidám és békés volt – egészen mostanáig.

Néhány hete az anyám hirtelen érdeklődni kezdett a házunk iránt. Furcsállottam, hogy ilyen részleteket kérdez:

“Mennyibe került a telek? Mennyi volt az építés? Mennyiért adnák el a környékbeli házakat?”

Azt hittem, talán ő is közelebb szeretne költözni hozzánk. De kiderült, hogy egészen más tervei voltak.

A kérés, ami mindent megváltoztatott

Egy délután az anyám beállított, és teljesen ledöbbentett:

“Lányom, el kell adnotok a házat, azonnal pénzre van szükségem!”

Először nem hittem a fülemnek. Megkérdeztem, hogy mégis miért lenne erre szükség, mire jött a válasz:

“Szilvike– a húgod – már felnőtt nő, és külön lakásra van szüksége. A házatok ára bőven elég lesz arra, hogy ti vehessetek egy kisebb lakást, és a maradékból neki is vegyünk egy saját otthont.”

A döbbenet egy pillanat alatt haragra váltott. Megpróbáltam nyugodtan válaszolni:

“De anya, ez a ház Gáborral közös álmunk volt! Nem adhatjuk el, csak azért, hogy a húgomnak lakása legyen.”

Erre anyám így reagált:

“Ne felejtsd el, hogy én is adtam pénzt ehhez a házhoz! Az én részemet is bele kell számítani.”

Próbáltam érvelni:

“Anya, te ajándékba adtad azt a pénzt, és mi hálásak vagyunk érte. De a ház nagy részét mi finanszíroztuk, évekig dolgoztunk rajta. És miért nem dolgozik a húgom is azért, hogy saját lakása legyen?”

De anyám hajthatatlan volt:

“A te álmaid fontosak, de a húgodé nem? Ő miért ne kaphatna ugyanannyit, mint te?”

A helyzet csak rosszabb lett, amikor anyám még Gábort is felhívta, hogy rávegyen minket az eladásra. Gábor azonban egyértelműen kijelentette:

“Nem fogjuk eladni a házat. A húgod is felnőtt, dolgozhat a saját lakásáért, ahogy mi tettük.”

A következmények

Az anyám ezután hetekig hívogatott, üzeneteket küldött, és minden alkalommal újra és újra elmondta, hogy mennyire igazságtalan vagyok. A kapcsolatunk megromlott. A legfájdalmasabb az volt, hogy úgy éreztem, az anyám nem tiszteli azt a munkát és erőfeszítést, amit a házunkért tettünk.

Tanulság

Ez az eset megtanított arra, hogy néha még a családtagokkal szemben is meg kell húzni a határokat. Az anyagi segítségért természetesen hálás vagyok, de ez nem jogosítja fel arra, hogy a mi életünkről döntsön. A családi kötelék fontos, de a saját életed és álmaid tiszteletben tartása még fontosabb. A bizalom és a tisztelet olyan alapvető értékek, amelyeket könnyen el lehet veszíteni – és ha egyszer elvesznek, nagyon nehéz helyreállítani.