Elmentem ma karácsonyfát venni: Olyan árakat láttam, hogy majdnem lehasaltam! Idén nem lesz fa?
Reggel izgatottan indultam el a kislányommal karácsonyfát nézni. Minden évben közösen választunk ki egy fát, ami aztán az ünnepek alatt az otthonunk éke lesz. Már előre elképzeltem, hogy milyen boldogan díszítjük majd fel együtt, de a valóság hidegzuhanyként ért: az árak az egekben vannak!
Amikor odaértünk az első árushoz, már az első pillanatban gyanús lett, hogy itt bizony komoly kiadás vár rám. A kislányom azonnal kiszúrt egy Nordmann-fenyőt. Sűrű ágaival és szép formájával igazán szép volt. Láttam a csillogást a szemében, és már majdnem mondtam, hogy “rendben, ez lesz az”. Aztán megkérdeztem az árat.
“24 000 forint.”
Igen, huszonnégyezer forint egy fáért. Én meg ott álltam, és próbáltam visszanyelni a döbbenetemet, miközben a kislányom lelkesen magyarázta, hogy “milyen szép lesz rajta a dísz”. Nem akartam elrontani az örömét, de ez az összeg egyszerűen nevetséges. Ennyiből egy hétre bevásárolhatnánk. Gyorsan mondtam neki, hogy nézzünk körül máshol is.
A következő helyen a helyzet alig volt jobb. Egy kisebb, kevésbé szép lucfenyőt találtam, amiről azt gondoltam, talán megúszhatjuk 10 ezer forint alatt. Tévedtem. Az árus közölte, hogy az is legalább 12 ezer forint, és még azt is hozzátette, hogy “az ilyen árak mellett már örülhet, ha egyáltalán marad fa az utolsó hétre”.
Hazafelé menet azon gondolkodtam, hogy vajon miért lett ilyen drága a karácsonyfa. Értem én, hogy növekedtek a költségek, de 24 ezer forint egy fáért? És akkor még a többi kiadásról – ajándékokról, ételekről – nem is beszéltünk.
Ahogy beléptünk a lakásba, a kislányom megkérdezte:
“Anya, akkor nem lesz karácsonyfánk?”
Nem akartam kimondani, hogy talán tényleg nem lesz, inkább előveszem a műfenyőt a padlásról. Most komolyan, el kell döntenem, hogy fát vegyek, vagy inkább máshol spóroljak? Gondolkodom, hogy idén egy kisebb asztali fát veszek, vagy előkerítem azt a régi műfenyőt a padlásról, amit már évek óta nem használtunk. Lehet, hogy nem lesz tökéletes, de legalább nem kell a bankot is kifosztanom érte.
A karácsonynak a szeretetről kellene szólnia, nem arról, hogy mennyit költünk. De mégis nehéz nem szomorkodni, amikor látod a gyereked csillogó szemét egy fa előtt, és tudod, hogy egyszerűen nem engedheted meg magadnak. Idén lehet, hogy egy kicsit más lesz a karácsonyunk – de azt hiszem, a lényeget így is meg tudjuk őrizni. Fa vagy nem fa, a lényeg, hogy együtt vagyunk.
