Az eksüvőn a menyasszony szülei megtudták, hogy a vőlegény takarítóként dolgozik. Hangos nevetésben gúnyolódtak rajta…Ami ezután jött attól döbbent csend lett!

Mindig is tudtam, hogy Eszter és Dávid szerelme különleges, de az esküvőjükön történtek még engem is megleptek. Mint Eszter nyoszolyólánya, ott voltam minden fontos pillanatnál, és végigkövettem, ahogy a szülei előítéletei szinte tönkretették a napot

A feszültség az esküvő előtt

Már az előkészületek alatt is érezni lehetett a feszültséget. Eszter szülei, Éva néni és Péter bácsi, soha nem titkolták, hogy lenézik Dávidot, mert „csak egy takarító”. Péter bácsi többször mondta, hogy az ő lányuknak olyan férfi való, aki biztos anyagi háttérrel rendelkezik, nem egy „kétkezi munkás”. Eszter persze próbálta nyugtatni őket, de láttam rajta, hogy bántja a dolog. Dávid viszont nyugodt maradt, ahogy mindig.

Az esküvői vacsora és az örömapa bejelentése

Az esküvő gyönyörű volt, Eszter úgy ragyogott, mint még soha. A vacsoránál azonban Péter bácsi egy ponton szót kért, és azonnal éreztem, hogy valami nincs rendben. Felállt, megköszörülte a torkát, majd egy kicsit túl hangosan így kezdte:

– Mint Eszter édesapja, szeretném köszönteni a friss házasokat, és egy kis ajándékkal támogatni őket a közös életük kezdetén. Az én meglepetésem egy befektetési számla, amelyen 1 millió forint van. Ez remek alap lesz arra, hogy elkezdjetek spórolni egy saját házra.

A vendégek tapsoltak, bár érezni lehetett, hogy néhányan furcsállják Péter bácsi büszkélkedését. De ő nem állt meg itt.

– És hát… – folytatta egy gúnyos mosollyal – legalább takarítót nem kell majd fogadnotok, ugye, Eszterem? – mondta, Dávidra célozva.

Szorult a gyomrom, és láttam, hogy Eszter is alig bírja visszafogni magát. Dávid azonban csendben maradt, csak szorosan fogta Eszter kezét. A terem kínosan csendes lett, és akkor Dávid édesapja, János bácsi, szót kért.

János bácsi nyugodtan felállt, kezében egy mappa, és barátságos mosollyal így szólt:

– Engedjétek meg, hogy én is hozzájáruljak a fiatalok közös jövőjéhez. Dávid anyukájával hosszú évekig keményen dolgoztunk, hogy a gyerekeinknek ne kelljen nélkülözniük. Ezért szeretnék most ajándékozni Eszternek és Dávidnak egy 150 négyzetméteres, vadonatúj házat. Az iratok itt vannak nálam, és az ingatlan már az ő nevükön van.

A teremben döbbent csend lett. Aztán lassan tapsolni kezdtek, míg végül szinte mindenki állva ünnepelte János bácsit. Péter arca vörös lett, Éva néni meg csak kapkodta a levegőt. János odasétált az ifjú párhoz, és átadta az iratokat.

– Szeressétek egymást, és legyen ez a ház az új életetek első lépése – mondta, majd megölelte Dávidot.

Azóta sem felejtem azt a napot.