Durván megbántottam az édesanyukámat – másnap ezt a torokszorító levelet hagyta nekem:

Másnap egy levelet találtam az éjjeli szekrényemen. Gondolhatjátok, hogy a szívem erősebben vert, mikor kibontottam… Édesanyám betűivel ezt az üzenetet találtam benne:

„Kedves Lányom:

Ha majd egyszer TÉNYLEG öreg leszek, légy türelmes kérlek, és mindenek előtt próbálj megérteni engem!!! Mert akkor is az édesanyád leszek, és nagyon szeretlek!!

Akkor majd TÉNYLEG ugyanazt fogom ismételgetni, de ne torkollj le azzal, hogy ,,ezt már ezerszer elmondtad”, csak hallgass meg kérlek!! Emlékezz majd, hogy kislány korodban hányszor meséltem Neked, estéről-estére ugyanazt a történetet, amíg elaludtál..

Ha azt látod majd, hogy tudatlanul állok az új dolgok előtt, hagyj időt tanulnom, és ne mutasd, hogy reménytelen eset vagyok!!! Emlékezz rá Kedvesem, hogy mennyi mindenre tanítottalak meg kiskorodban: szépen enni, egyedül felöltözni, megfésülködni, és még annyi minden másra….

Ha nehezemre esik majd a járás, hagyd, hogy beléd kapaszkodjam, ahogy én segítettem Neked az első lépéseknél… Ha beszélgetés közben elejtem a szavak fonalát, ne vágd ezt az arcomba, csak hallgass meg!!

Amikor pedig eljönnek az utolsó napok, ne hagyj magamra azért, mert szomorúnak vagy tehetetlennek érzed majd magad! Segíts az út végére érni!!! Én pedig egy szerető mosollyal meg fogom köszönni Neked, hogy együtt töltöttük ezt az időt: az Élet ajándékát!”

Nem tudtam úrrá lenni magamon, eleredtek a könnyeim…És csak ömlöttek, hosszú percekig..először csak csendesen, de aztán ordítva zokogtam fájdalmamban: előtört az emberi sors minden fájdalma..és a szégyen, hogy bántottam azt az embert, aki felnevelt engem!”

Ha szerinted is megható, ne felejtsd el megosztani!