A sógornőm kért megrendelésre egy ilyen inget, három hétig készítettem minden szabadidőmben. Amikor megkérdezte “Mennyivel tartozom?”, akkor mondtam neki, hogy 15 000 forint, a szeme kikerekedett és ezt találta mondani nekem:

A sógornőm kért meg rendelésre egy ilyen inget, három hétig készítettem minden szabadidőmben. Amikor megkérdezte “Mennyivel tartozom?”, akkor mondtam neki, hogy 15 000 forint, a szeme kikerekedett és ezt találta mondani nekem:

Minden azzal kezdődött, hogy a sógornőm, Kata, megkért, készítsek neki egy egyedi inget. Régóta foglalkozom kézműves munkákkal, és bár mostanában kevesebb időm volt erre, a családom számára mindig szívesen vállaltam különleges kéréseket. Kata pontos elképzelésekkel érkezett: egy elegáns, hímzett ingre vágyott, ami tökéletesen passzol a stílusához. Az inghez szükséges anyagokat ő maga választotta ki, én pedig örömmel vetettem bele magam a munkába.

Három hét munka

Az elkészítés nem volt egyszerű, három héten keresztül minden szabadidőmet erre az ingre szántam. Mivel tökéletes eredményt szerettem volna, sokszor éjszakába nyúlóan dolgoztam rajta. A hímzés aprólékos részletei, a szabás és a varrás mind nagy odafigyelést igényeltek. Szeretem a munkám minden percét, de ebben az esetben különösen nagy volt rajtam a nyomás, hiszen a sógornőm számára készítettem.

Amikor végre elkészült az ing, Kata izgatottan próbálta fel. Láthatóan tetszett neki, amit látott a tükörben: a hímzés gyönyörűen sikerült, az ing pedig pontosan olyan lett, amilyet megálmodott. „Ez fantasztikus!” – mondta, és láttam, hogy őszintén elégedett az eredménnyel.

A kellemetlen pillanat

Majd elérkezett az a pillanat, amikor megkérdezte: „Mennyivel tartozom?”. Mivel Kata közeli családtag, és figyelembe vettem az anyagok árát, valamint az elkészítéshez szükséges időt, úgy éreztem, hogy 15 000 forint egy nagyon baráti ár. Mikor kimondtam az összeget, a sógornőm szeme kikerekedett. A döbbenet szinte tapintható volt a levegőben.

„Tizenötezer forint? Egy ingért?!” – kérdezte hitetlenkedve.

„Igen, három héten keresztül minden szabadidőmet erre fordítottam, és az anyagokat is te választottad ki, ami nem volt olcsó” – válaszoltam nyugodtan, mégis meglepett a reakciója.

A családi kapcsolatok buktatói

Kata azonban továbbra is értetlenül állt az ár előtt. „De hát ez csak egy ing! Miért ilyen drága?” – mondta, mintha nem is értené, mennyi munka és szeretet van az elkészítésében.

Ekkor elgondolkodtam: vajon miért van az, hogy a családtagok néha kevésbé értékelik a munkát, amit valaki a szívével-lélekkel készít el? Elmagyaráztam neki, hogy egy ilyen hímzett ing a boltokban ennek az összegnek a többszörösébe kerülne, ráadásul egyedi darab, amit kézzel készítettem el.

Kata azonban nem akart többet fizetni, végül azt mondta: „Nem gondoltam, hogy ennyire sok lesz. Azt hittem, csak valami apróságot kértem.”

Tanulság

Ekkor döntöttem úgy, hogy nem adom el neki az inget. Ha valaki nem értékeli a munkámat, akkor inkább megtartom, vagy másnak adom el. Szeretem, amit csinálok, és minden darabot különös gonddal készítek el. Végül az inget felraktam egy kézműves oldalra, és néhány nap múlva valaki 63 000 forintért megvette.

A családi kapcsolatok néha bonyolultak, és a pénz különösen érzékeny téma lehet. De egy dolgot megtanultam ebből az esetből: értékelnünk kell a saját munkánkat, függetlenül attól, hogy ki kéri tőlünk. Ha valaki nem hajlandó fizetni az elvégzett munkáért, az nem a te hibád. A munkának van értéke, és ezt senkinek nem szabad alábecsülnie – még a családtagoknak sem.

Ti mit gondoltok? Volt már hasonló tapasztalatotok a családban?