Mindenki kinevetett amikor 2 gyerekes anyukaként belevágtam ennek a háznak a felújításába, de csak erre volt pénzem. Mindenkinek leesik az álla amikor belép!

Mindig is hittem abban, hogy az ember bármire képes, ha elég kitartása és eltökéltsége van. Amikor úgy döntöttem, hogy felújítom azt az omladozó házat, amit örököltem, sokan kétkedéssel fogadták a tervemet.

Nőként, egyedül, alig némi pénzzel a zsebemben, tényleg belevágni egy ilyen nagy projektbe? A barátaim és ismerőseim nevetve mondták, hogy jobban járnék, ha eladnám a házat, és valami kisebb projektet keresnék. De én tudtam, hogy ez az egyetlen lehetőségem egy új élet kezdetére.

A házhoz rengeteg emlék kötött, hiszen a nagymamámtól örököltem. Gyerekként gyakran nyaraltunk itt, de az évek során elhagyatottá vált, és az állapota siralmas lett. Egy apró, egy szobás épület volt, fürdőszoba nélkül, a tető beázott, a falak omladoztak. Mégis, ahogy beléptem, láttam benne a lehetőséget. Nem volt más választásom, hiszen nem engedhettem meg magamnak, hogy bérlakásba költözzek vagy új házat vásároljak. Ez volt az egyetlen, ami az enyém volt, és eldöntöttem, hogy megmentem.

Az első hetek kemények voltak. Fogalmam sem volt, hol kezdjem, de a legfontosabbnak a tető megjavítása tűnt. Egyedülálló anyaként nem volt sok pénzem, így a legtöbb munkát magam végeztem. YouTube videókat néztem, fórumokon kértem tanácsot, és lassan elkezdtem a ház felújítását. A tető rendbetétele után nekiláttam a belső tér átalakításának. A falak repedezettek voltak, de kitartással és sok-sok spórolással sikerült megvennem a szükséges anyagokat. Főleg használt, olcsó dolgokat vásároltam, amit néha magam újítottam fel.

Sokan nevettek, amikor arról meséltem, hogy a régi, egy szobás házból otthont szeretnék varázsolni. De nem törődtem velük. Tudtam, hogy a végén megéri majd az erőfeszítés. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy nem volt fürdőszoba. Hónapokig egy lavórban fürödtünk a gyerekeimmel, és különösen télen ez nehéz volt. De nem adtam fel. Amikor sikerült annyit spórolnom, hogy egy kis fürdőszobát alakítsak ki, az volt az első igazán nagy győzelem.

Az évek során a helyiek is felfigyeltek arra, hogy mennyi munkát fektetek a házba. Egyre többen ajánlották fel a segítségüket, legyen szó régi bútorokról vagy szakmai tanácsokról. Végül a szomszédok közül néhányan még felajánlották, hogy segítenek a külső munkákban is. Egy régi szekrényből például közösen készítettünk egy új tárolót a gyerekeknek.

Most, hogy készen van a ház, visszanézve minden áldozat és nehézség megérte. Nem egy modern luxuslakás, de minden apró részlete az én munkám eredménye. Egy olyan otthon lett, amelybe szívem-lelkem beleadtam, és ahol végre biztonságban érzem magam a gyerekeimmel. Most már nem kinevetnek, hanem tisztelettel néznek rám, amiért megcsináltam azt, amit sokan lehetetlennek tartottak.

Az életem most teljesen más. Megtanultam, hogy nem számít, honnan indulunk, csak az a fontos, hogy legyen bátorságunk belevágni és végigvinni a tervünket. Mert ha van célunk, semmi sem lehetetlen.