Retro
A 70-es évek gyermekei voltak a legboldogabbak, tudod miért?
Nemrégiben olvastam egy cikket, amely a 70-es évek gyerekkoráról szólt. Az író szerint abban az időben a gyerekek szenvedtek, éheztek, és rabszolgaként kellett dolgozniuk otthon, az iskolában, sőt még a nyári szünetek alatt is. Az írás szerint akkoriban az embereknek hosszú sorokban kellett várniuk az alapvető élelmiszerekért, és a háztartási és iskolai feladatok igazi kínszenvedést jelentettek a gyerekek számára. Az író szerint a 70-es évek gyerekei boldogtalanok voltak, és szinte rabszolgaként éltek.
Ami igazán megdöbbentett, azok a cikk alatti hozzászólások voltak, amelyek egyetértettek az íróval. Úgy éreztem, mintha két különböző világban éltünk volna. Az én gyerekkorom ugyanis pontosan a 70-es évekre esett, és az én emlékeim teljesen mások. Számomra ez az időszak a boldogságot és a gondtalanságot jelenti, és ugyanígy éreznek azok is, akik velem együtt nőttek fel.
A 70-es évek: A boldog gyerekkor évei
Sosem éheztünk, és a boltokban mindig volt elég élelmiszer. Ugyan emlékszem bolti sorokra, de otthon volt hús, zöldség, felvágott, tejtermékek, sőt, még édességek is. Persze nem az a dínom-dánom volt mint ami ma, hogy 1000 féle csoki, meg dél amerikából importált avokádó, papaja. Azt sem tudtuk mik ezek, de őszintén? Nem is hiányzott! Volt Szabolcsi alma, mézédes barack, és még az az igazi MAGYAR DINNYE! Nem vízízű kásás lutri, hanem tényleg finom dinnye. Nem kopogtatta azt senki sem, mert ott helyben meglékelték, ha nem ízlett nem vetted meg.
Mi, a 70-es évek gyermekei, egy igazán boldog generáció voltunk. Nyáron a családok együtt mentek nyaralni, akár a Balatonra, akár a közeli folyókhoz. Nem repülővel a tengerpartra, és nem hetekre. Hanem Wartburggal és egy hosszú hétvégére. ..de élveztük minden percét! Az erdőben bogyókat és gombákat szedtünk, télen pedig szánkóztunk, hógolyóztunk, hóbunkert építettnünk. Gyerekkorom tele volt boldog és vidám emlékekkel!
Természetesen voltak házimunkák, de sosem éreztem ezeket tehernek. Megágyazni reggel, elmenni a boltba, meglocsolni a virágokat vagy elmosogatni nem tűnt nehéz feladatnak. Ezek a tevékenységek természetes részei voltak az életünknek. Nem kellet győzködni, vesztegetni, kérlelni, hogy csináljuk meg. Úgy nőttünk fel, hogy megcsináltuk. Ez volt a természetes.
Az iskolában is megvoltak a feladataink, de ezek inkább közösségi élményként maradtak meg bennem. Mi takarítottuk a tantermeket, felmostuk a padlót, és ezt mindenki büszkén végezte. Lehet, hogy nem volt mindig szórakoztató, de hetente egyszer kibírható volt.
A 70-es évek gyermekei: egy boldog generáció
Az iskolai hetességet különös feladatnak tekintettük, amely tiszteletet váltott ki a többiekből. Az elsős gyerekek már nagyjából tudjtak írni, olvasni, számolni. Ezek a gyakorlatok megtanítottak minket arra, hogy dolgozzunk és ne riadjunk vissza a nehézségektől.
A 70-es évek gyermekei önállóak voltak. Különféle szakkörökre és foglalkozásokra jártunk, és egyedül utaztunk keresztül a városon, hogy elérjünk a zeneiskolába, egy karácsonyi előadásra vagy a színházba. Nem hordtak vittek minket kocsival. Nagyon szórakoztató volt!
A tanítás után mindig volt időnk a játékra is. Sok izgalmas játékot játszottunk az udvaron, és gyakran egészen estig kinn maradtunk, amíg a szüleink be nem hívtak minket. Gyerekkorom boldog és gondtalan volt.
Miért voltunk boldogok?
A 70-es évek gyermekei számára az élet egyszerű, de tartalmas volt. Nem a technológia, hanem az emberi kapcsolatok, a közösségi élmények, a természet közelsége és a közös családi programok tették boldoggá az életünket. Talán nem volt minden tökéletes, de mi, akik abban az időben nőttünk fel, tudjuk, hogy milyen értékes és boldog időszak volt ez. Kérlek oszd meg ezt a cikket, ha egyetértesz!
