Ami akkoriban a zsír volt, az mára a szénhidrát lett, amit minden kövérség kizárólagos okozójaként, minden szív- és érrendszeri megbetegedés felelőseként azonosítottak. Ez odavezetett, hogy több egymást követő generációt is sikerült majdnem leszoktatni a zsírral sütésről, vagy az alacsony hőmérsékleten zsírban abálásról.

Pedig akinek volt szerencséje a nagymama főztjéhez, sültjéhez, az tisztában van azzal, hogy zsírban kisütve minden sokkal finomabb, mint a ízétől megszabadított étolajban – írja az Origo.hu.

A lap séfeket is megkérdezett ez ügyben, akik egytől-egyig egyetértettek abban, hogy zsírban sütve minden finomabb, ráadásul vannak sütemények, amiket nem lehet elkészíteni egy tisztességes adag zsiradék nélkül.

Ha a zsírnak semmi más előnye nem lenne az olajjal szemben, mint az, hogy otthon készítve minden esetben töpörtyű lesz a mellékterméke, már akkor is bőven megérné azzal tölteni két-három órát, hogy a lakást alaposan megtöltsük zsírszaggal. Akinek van lehetősége szabadban végezni ezt a műveletet, inkább ott készítsen töpörtyűt.

A megkérdezett séfek közül voltak, akik a disznózsírra, mások a libazsírra esküdtek, de abban mindannyian egyetértettek, hogy a zsírok között egyáltalán nem olyan nagy a különbség, mint a zsír és az olaj között. A séfek a zsír egy másik nagyszerű tulajdonságát is kiemelték: nem csak lehet, de érdemes már használt zsírban sütni.

A cikk megjegyezi, hogy ugyanakkor az olajnak is vannak előnyei, hisz vannak olyan dolgok, amikre a zsír nem olyan alkalmas, mint az olaj – mivel alacsonyabb az olvadás és a forráspontja, a magas hőfokot igénylő, hosszan tartó műveletekhez nem a legjobb a tiszta zsír (főleg nem a kacsa vagy a liba). Húst rántani például úgy érdemes – mondja egyik séf – hogy a zsírt jó minőségű repceolajjal összekeverjük 2:1 arányban. A jó minőség azért fontos, mert az átlagos repceolajnak jellegzetes íze van, amit nem biztos, hogy jó érezni a paníron.via