51 éves vagyok és hármas ikreket szültem. A környezetemben szinte mindenki elítél azért, mert ebben a korban már nem illik szülni. Nem kérek mást, csak mondják el önök is a véleményüket és ha egyetértenek velem, bátorítsanak pár szép szóval.

Én mégis voltam olyan bátor és végigcsináltam. Sokan bántanak emiatt.. Én nem érzem jogosnak. Mindennél boldogabb vagyok most, ám mégis szomorú, mert sok ember bánt..

Eljött az idő, hogy megosszam a történetemet, egy olyan élettapasztalatot, ami a legtöbb ember életében nem adatik meg: hármas ikrek édesanyjává váltam 51 évesen. Talán sokan azt gondolják, ez az írás arról fog szólni, hogyan küzdöttem meg a terhességi problémákkal, vagy hogyan élem meg a szülői lét kihívásait ebben a korban. Pedig nem erről van szó. Azokról szeretnék beszélni, akik körülöttem élnek, és akiknek a véleménye, akaratlanul is, mély nyomot hagyott bennem.

A három teljesen egészséges kis angyalt 1 hónappal ezelőtt szültem meg, kérem, aki nem ért egyet a bántó és elítélő emberekkel, az pár szép szóval bátorítson engem és három gyönyörű gyermekem. Szívből köszönöm annak, aki megteszi.

A környezetemben sokan nem értenek egyet azzal, hogy ebben a korban vállaltam gyerekeket. Sokan úgy gondolják, túl idős vagyok ahhoz, hogy anya legyek, hogy gyerekeim neveljem. Pedig a kor nem határoz meg minket teljes mértékben. A szeretet, a támogatás, az odafigyelés és a türelem nem korfüggő.

A társadalomban gyakran találkozunk előítéletekkel és sztereotípiákkal. Sokan nem ismerik azokat az orvosi lehetőségeket, amelyek ma már a rendelkezésünkre állnak, és lehetővé teszik, hogy 50 felett is egészséges gyermeket hozzunk a világra. A biológiai kor talán nem a legideálisabb, de a lelki érettség, az élet tapasztalata és a stabil életkörülmények sokszor többet érnek.

Azt kérem, hogy ne ítéljenek meg senkit a döntései alapján anélkül, hogy ismernék a teljes történetét. Mindenkinek megvan a maga útja, a maga választása és a maga kihívása. Nem vagyok tökéletes, és nem is állítom, hogy minden döntésem helyes volt. De azt tudom, hogy a gyerekeim számára a legjobbat próbálom nyújtani, és szeretetteljes, biztonságos környezetben nőnek fel.

Végül pedig arra szeretnék kérni mindenkit, aki ezt olvassa: ne hagyja, hogy a társadalom döntsön az életéről. Ha érzi, hogy egy döntés helyes az ön számára, bátran menjen végig rajta, akármi is legyen a környezete véleménye. És ha valaha is úgy érzi, hogy támogatásra van szüksége, tudja, hogy vannak olyan emberek, akik mellette állnak, és bátorítják. Legyen büszke magára, és ne hagyja, hogy mások elvegyék az örömét!