Debrecen és Siófok között mindössze 20 perc alatt lehetne eljutni, Budapest és Kecskemét pedig öt percre lenne egymástól.
Kína újabb mérföldkőhöz érkezett a közlekedési technológiában: sikeresen letesztelték a világ első mágnesvasútját, amely elérte az óránkénti 1000 kilométeres sebességet – számolt be a Xinhua hírügynökség. A kísérlethez a China Aerospace Science and Industry Corporation mérnökei egy alacsony vákuummal működő csőpályát építettek ki Sanhszi tartományban.
A tesztpálya mindössze két kilométer hosszú volt, mégis elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy bebizonyítsák: az ultra-nagy sebességű (UHS) maglev-vonat képes nemcsak a hihetetlen tempó elérésére, hanem a biztonságos lassításra és a manőverezésre is. A jármű mindenben megfelelt a mérnöki számításoknak, bizonyítva a technológia életképességét.
Forradalmi fejlesztés
A mágnesvasutak működési elve, hogy a járművek a sín felett lebegnek, így nincs súrlódás, ami lehetővé teszi a rendkívüli sebességet. A mostani teszt már önmagában történelmi jelentőségű, hiszen a jelenlegi leggyorsabb működő maglev vonat 620 km/h-val közlekedik – ezt sikerült most jócskán felülmúlni.
A kísérlet egyik legfontosabb eredménye, hogy a vákuumcsöves közeg hosszú távon is kialakítható és gazdaságosan fenntartható – eddig sok szakértő ezt tartotta a legnagyobb akadálynak.
Peking és Sanghaj másfél óra alatt
Ha a technológia valóban megvalósul a tervek szerint, Kína legnagyobb városai között soha nem látott gyorsasággal lehet majd utazni. A Peking–Sanghaj szakasz például a mostani öt óráról másfél órára csökkenhet – repülés és reptéri várakozás nélkül.
Mit jelenthet ez Magyarországon?
Európában egyelőre még nincs hasonló projekt, hazánkban pedig nagysebességű vasúti hálózat sincs kiépítve. Ugyanakkor a kínai példa bizonyítja, hogy a technológia már nem sci-fi, hanem a valóság része.
Ha Magyarországon is elérhető lenne egy ilyen rendszer, az alapjaiban változtatná meg a közlekedést: Debrecen és Siófok között mindössze 20 perc alatt lehetne eljutni, Budapest és Kecskemét pedig öt percre lenne egymástól. Ez teljesen átrajzolná az ország gazdasági és társadalmi térképét, megszűnne a Budapest-központúság, és valódi országos agglomeráció alakulhatna ki.
Nem az a kérdés, hogy lehetséges-e
Sanghaj és környéke ötször akkora lakossággal bír, mint Magyarország egésze, mégis sikerült megvalósítaniuk a technológiát. Ez azt jelenti, hogy számunkra sem az a kérdés, elérhető-e, hanem az, mikor kezdjük el megtervezni és megálmodni a saját rendszerünket.
Ha egyszer Debrecen, Szeged, Pécs vagy Győr percekre kerülne Budapesttől, az az egész ország számára új lendületet hozna – gazdasági, társadalmi és infrastrukturális téren egyaránt.
