A válogatókon Ádám Attila érzelmes előadása azonnal elvarázsolta a zsűrit, ám a 17 éves borsodi fiú az élő adásokban jóval keményebb küzdelmet vívott. Teljesítménye hullámzó volt, a mentorok pedig nem egyszer élesen bírálták – olykor annyira, hogy a stúdióban is komoly viták törtek ki. Attila hangját, színpadi magabiztosságát és fejlődési ütemét folyamatosan megkérdőjelezték, még édesapja is el akarta hozni a műsorból, mert nem bírta tovább nézni a fiára zúduló kritikákat.
Mindezek ellenére Attila kitartott, maradt – és végül döntőbe jutott. Tényleg példa nélküli út vezetett idáig.
Az első élő show-ban remegő hanggal énekelt, a másodikban pedig Curtis egyenesen kijelentette: szerinte Attilának nincs helye a versenyben. A helyzetet tovább élezte, amikor kiderült, hogy egy ismerőse 2 millió forint értékben szavazott rá. A botrány óriási visszhangot kapott, a nézők és a mentorok is megosztottá váltak – Attila lett a szezon legvitatottabb versenyzője.
Herceg Erika azonban mindvégig kiállt mellette, és nem engedte, hogy a támadások eltántorítsák. Tóth Gabi számára különösen fájdalmas volt Attila továbbjutása, hiszen két versenyzője is miatta esett ki – a feszültség pedig egyre nőtt. Attila időközben elmondta: tudja, hogy kipécézték, és elismeri, hogy voltak gyengébb pillanatai, de a kritikákat mindig alázattal fogadja.
A döntő mezőnye kialakult: Ádám Attila, Lengyel Johanna, PYFU és Kedl Olívia maradt versenyben. A mentorok többsége szakmai alapon Johannát tartja a legesélyesebbnek, Curtis pedig úgy fogalmazott, hogy „nagyon rossz hallásúnak kell lennie annak, aki nem Johannát tartja győztesnek”.
Csakhogy van valami, amit a szakmai elemzések nem vesznek figyelembe: Attila útját.
Azt a mennyiségű nyomást, megkérdőjelezést, bántást és kétségbevonást, amin végigment.
És éppen ezért:
ennyi támadás után már nincs más út – Attilának kell megnyernie a Megasztárt, mert ő az, aki igazán megérdemli.
Azért, mert kitartott, amikor mindenki mást már megtört volna.
Azért, mert akkor is továbbment, amikor olyanok kérdőjelezték meg a helyét, akiknek támogatnia kellett volna.
Azért, mert a közönség újra és újra visszahozta, még akkor is, amikor a zsűri nem hitt benne.
Attila előtt most ott a lehetőség, hogy mindenkinek – és legfőképp önmagának – bizonyítson. És ha valaki rászolgált a győzelemre, akkor az ő.
