Bevezetik az 50 ezer forintos bankjegyet?

Rohamosan növekszik a készpénz állománya a gazdaságban, illetve ezen belül a húszezres bankjegyek aránya is. Ez alapján akár fel is merülhet egy új bankjegy, praktikusan az 50 ezer forintos bevezetése.

A kétezres évek közepétõl folyamatosan emelkedik a készpénz szerepe a gazdaságban. A GDP-hez viszonyítva 7% körül ingadozó készpénzállomány elõbb 8% fölé emelkedett, majd 2010-tõl meredekebb pályára váltott, és 2014 elsõ negyedévének végén már a 11%-ot közelíti. A növekedésben a fõszerepet az játssza, hogy az alacsony kamatszint mellett egyre kevésbé költséges a készpénz tartása, a betétekben tartott pénz folyamatosan apad. Feltehetõ, hogy ezen kívül a tranzakciós illeték és az ingyenes készpénzfelvétel is ebbe az irányba tereli a gazdasági szereplõket. Ám hogy ez milyen mértékben járul hozzá, hogy az 1994-es szintre emelkedett vissza a gazdaság GDP-arányos készpénzigénye, azt nem tudni pontosan.

Az egyre nagyobb készpénzigényt értelemszerûen egyre több bankjeggyel lehet kielégíteni. Ezzel párhuzamosan jellemzõen a készpénz egyre nagyobb hányada jelenik meg a legmagasabb címlet formájában. Ennek egyik nyilvánvaló oka az infláció, ami az árszintet egyre magasabbra tolva növeli a 20 ezer forintos iránti igényt. Nem csak a nominális, hanem a reáljövedelem emelkedése is növeli a keresletet Deák Ferenc “arcképe” iránt, hiszen a drágább termékek iránti fogyasztás növekszik, illetve a készpénzben tartani kívánt megtakarítás is emelkedik (dacára, hogy ennél nem nagyon van rosszabb értékõrzõ forma).

Tekintve, hogy immár 14. éve a 20 ezer forintos a legnagyobb forgalmi címlet, adódik a kérdés: nem lehet, hogy már szükség lenne nagyobb értékû bankjegyre? Ennek vizsgálata nyilván sok szempont figyelembe vételét igényli, de kiindulhatunk azokból a felvetésekbõl, amelyeket 2001-ben, a 20 ezer forintos forgalomba hozatalakor fogalmazott meg a jegybank. (Ezek az érvek természetesen közvetve leginkább költségszempontokra vezethetõk vissza. Egyrészt a nagyobb címlettel kevesebb bankjegy is elengedõ a készpénzigény kielégítésére. Másrészt alacsony értékû címletek mellett egy idõ után annyira megnõ a bankjegyek forgási sebessége, hogy azok hamar tönkremennek, nagy pótlási költséget jelentve az MNB-nek.)

A 20 ezer forintos bankjegyet 2001 februárjában, csupán négy évvel a tízezres megjelenése után vezette be a jegybank. “A forgalom igényli a jelenleginél magasabb címletû bankjegyet, hiszen a tízezerforintos 1997. évi bevezetése óta eltelt idõszakban a bruttó hazai termék (GDP) folyó áron jelentõsen nõtt, ezzel párhuzamosan a gazdaságban lévõ készpénzállomány nagymértékben, több mint 50 %-kal bõvült.” – állt akkor a jegybank közleményében. Az azóta eltelt évek alatt a fent megjelölt két mutató változása nagyobb volt. A nominális GDP a 74%-kal szemben 93%-kal bõvült, a készpénzállomány pedig nem a másfélszeresére, hanem csaknem a háromszorosára nõtt. Vagyis ez a két szempont alapján bõven túl vagyunk azon az állapoton, mint amikor a húszezres bevezetésérõl kellett dönteni.

Ugyanakkor egyelõre a húszezres bankjegy nem annyira domináns a készpénzállományban, mint annak idején a tízezres volt. Az alábbi ábrán jól látszik, hogy 2001-ben a húszezres megjelenése mekkora változást hozott az összetételben, és ennek java tartós hatásnak bizonyult. 2000-ben minden harmadik bankjegyen Szent István arcképe volt, 2014 márciusában a húszezres súlya a darabszámban 28,5%. Az értéket tekintve tizennégy éve a tízezresek adták a készpénzállomány 75,4%-át, ma ez az adat még “csak” 59,1%. Ugyanakkor az ábra is azt mutatja, hogy a tendencia emelkedõ: az utolsó negyedévekben már mindkét viszonylatban 1 százalékpontot meghaladó volt a növekedés. Ezzel a tempóval már a jövõ év végén megközelítheti a 20 ezresekben megjelenõ készpénz a teljes állomány 70%-át.

Érdemes még azt is megjegyezni, hogy a készpénzállomány utóbbi idõben megfigyelt növekedése (tekintettel a betétbõl való kiáramlásra) sokkal inkább megtakarítási célokat, mintsem tranzakciós célokat szolgál, amit egyszerûbbnek tûnik nagyobb címletekkel végezni.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a 20 ezer forintos bevezetését alapul véve egyáltalán nem tûnik ördögtõl való ötletnek az 50 ezer forintos bevezetése. Ugyanakkor természetesen léteznek más szempontok is. Például ha még sok 20 ezer forintos van raktáron, akkor kevésbé sürget az idõ. Az is megfontolandó, hogy mennyire tartós jelenség az alacsony kamat miatti megnövekedett készpénzkereslet. Érdemes lehet azt is figyelembe venni, hogy a nagyobb értékû bankjegyek a szürke és fekete gazdaságot támogatják, így akár célszerû is lehet az eddigi ösztönzõk mellett nem könnyíteni tovább a készpénzelszámolások lehetõségét a gazdaságban.

Részben ez utóbbi megfontolásra is utalhat a jegybanki válasz: “A Magyar Nemzeti Bank pénzkibocsátási feladatai között nincs napirenden a jelenleg forgalomban levõ bankjegycímletektõl eltérõ forintcímlet forgalomba történõ kibocsátása. Magyarországon a nagy értékû fizetések zökkenõmentes lebonyolítására a készpénzkímélõ fizetési infrastruktúra megfelelõ megoldást nyújt.” – írta kérdésünkre az MNB.

Ehhez kapcsolódik, hogy például a nagyobb dollárcímletek elleni egyik legfontosabb érv a pénzmosás megnehezítése. A 100 dolláros bankjegy alig ér többet a hazai 20 ezer forintosnál, pedig az Egyesült Államokban az árszínvonal jóval magasabb. Az USA azonban kirívó példa, sok országban vannak lényegesen nagyobb értékû címletek. A szingapúri és a bahreini tízezer dolláros bankjegy értéke másfél millió forint felett van, míg az ezer frankos svájci bankó csaknem negyedmillió forintot ér. Õket követi a szingapúri ezerdolláros, illetve az 500 eurós bankjegy (utóbbi mintegy 150 ezer forint). Ezekhez képest az 50 ezer forintos bankjegy nem is lenne extrém nagy értékû fizetõeszköz. (Azt már csak a pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy valójában törvényes fizetõeszköz az 5 és 10 ezer dolláros bankjegy is az Egyesült Államokban, igaz, forgalomban már nem nagyon van, és ahogy visszaszállingóznak az államhoz, rögtön meg is semmisítik õket.)

Egyelõre tehát nem jön az 50 ezer forintos bankjegy, de ez nem jelenti azt, hogy ha a jelenlegi folyamatok a következõ 1-3 évben kitartanak, akkor ne lenne racionális elgondolkodni a kérdésrõl. Egy másik érdekes kérdés, hogy a pénzforgalom növekedése nem tolja-e el az érme és a papírpénz közötti ideális határt. Ha a pénz forgási sebessége gyorsul, akár fém ötszázassal is találkozhatunk egyszer.

forrás

betöltés...