Az összezártság áldozatai – Terjed az erőszak a karanténban

Veszélyhelyzetben, karantén idején megnő a családon belül a nők és gyermekek elleni erőszakos esetek száma. Magyarország eddig sem jeleskedett a helyzet kezelésében, és úgy tűnik, most is le vagyunk maradva. Spronz Júlia ügyvéddel, a Patent Egyesület vezetőjével beszélgettünk.

Ami most van – összezártság, nők és gyerekek kvázi állandó felügyelet alatt –, az a kontrollmániás bántalmazók álma. Borítékolható, hogy karanténban vérszemet kapnak az erőszakra hajlamosak?

Nőjogi szervezetek már az ezt igazoló statisztikai adatok megjelenése előtt kiadtak egy közleményt: leírták, hogy számítani lehet arra, hogy ebben az időszakban több lehet a családon belüli erőszak. És itt nem feltétlenül arról van szó, hogy több verést szenvednek el az áldozatok.

Hanem?

betöltés...

Szintet lép az erőszak. Ahol korábban verbálisan bántalmazta a partnerét a férfi, vagy gazdaságilag elnyomta, most megjelenhet a fizikai erőszak is. A karantén ugyanis valóban hasznos terepe a bántalmazóknak. Nemcsak azért, mert kedvez a kontrollgyakorlásnak, hanem mert nem kell annyira tartania az elkövetőnek a következményektől. Az áldozat számára pedig megnehezíti a segítségkérést. Eltűnnek a tanúk és a visszajelzés is.

Visszajelzés?

Fotó: Marton Meresz

Aki tartósan együtt él egy bántalmazóval, egy idő után már nem tudja felmérni, hogy a párkapcsolata nem normális értékrenden alapul. Viszont egy kívülálló ezt jelezheti neki. Elmondhatja, hogy ki kell lépnie a kapcsolatból, mert ez így nagyon nem jó. És ez kulcsfontosságú. Ha nincs harmadik fél, a nő könnyen belesüppedhet a helyzetébe, és egy idő után a bántalmazó szemével látja a világot: elhiszi, hogy ő tényleg csődtömeg, alkalmatlan anya és feleség, ám szerencsére van ez a rendes ember, aki így vagy úgy, de elviseli. Nem véletlen, hogy a bántalmazók minden esetben igyekeznek elzárni a családtól és a barátoktól az áldozatukat. És sajnos a jelenlegi helyzet ebben is kedvez nekik.

Mit tehetne az állam? Már ha látszana szándék a helyzet kezelésére; egyelőre én nem vettem észre ilyet. Csak egy pár mondatos nyilatkozatot tudnak felmutatni Novák Katalintól, hogy a menedékházak, krízisközpontok és félutas házak továbbra is rendelkezésre állnak.

De ezek is szigorították a bekerülési feltételeket. Amúgy még annyit sem tettek meg, hogy csetszolgáltatást szervezzenek az érintetteknek, hogy ne telefonon kelljen segítséget kérni. Minket hívtak már fürdőszobából suttogva és vásárlás közben is. De mi, a háromfős civilszervezet meg tudtuk szervezni, hogy most, amikor az online oktatásnak köszönhetően a nők könnyebben hozzáférhetnek a számítógéphez, megkereshessenek minket interneten is. Az állam monopolizálta a menedékházakat és a krízisambulanciákat, tehát állami feladat lenne az online segélylehetőség megszervezése is. Amihez nem kell különösebb anyagi ráfordítás sem, csupán szándék kérdése az egész.

Pedig külföldi példák azt mutatják, vannak lehetőségek. Franciaországban húszezer szállodai szobát bocsátottak a bántalmazott nők rendelkezésére, Spanyolországban a kijárási tilalom nem vonatkozik azokra, akik a partnerük elől menekülnek. Grönlandon betiltották az alkoholfogyasztást. Ön melyik megoldást választaná?

A francia példáról jut eszembe, hogy itthon már annak is örülnénk, ha a központosított kapcsolati kezelőrendszer szervezne egy mikrobuszt a bántalmazott nőknek, hogy eljussanak az anyaotthonokba. Merthogy nem csak járványidőben nehezített a bejutás ezekre a helyekre. Eddig is úgy működött, hogy a hatóságok megadtak egy címet és egy időpontot, hogy hol és mikor jelenjen meg a nő. És mégis hogy jusson el oda, főleg ha autója sincs? Örülnék, ha azon kellene töprengenem, hogy melyik is a jobb külföldi megoldás, és nem mondjuk azon, hogy míg a fodrászokról és manikűrösökről külön említést tesz a törvény, a bántalmazott nőkről és gyerekeikről nem.

Jogos. Ugyanakkor nincs ebben semmi meglepő, ha azt vesszük, hogy nem csak a bántalmazók elképzeléseihez passzol a jelenlegi helyzet. Azért kormányzati körökből is hallottunk már olyat, hogy a nőnek otthon a helye, meg szülnie kell, és akkor nem lesz itt semmilyen erőszak. Hát most otthon vannak.

A magyar társadalom alapvetően patriarchális, és ahhoz, hogy ez változzon, elsősorban az oktatást és a nevelést kellene átformálni. Már gyerekkorban meg lehet tanítani ugyanis, hogy milyen az egyenlőségen alapuló párkapcsolat. De még a mai gyerekek sem ezt a mintát hozzák, és megfelelő felvilágosítás, kommunikáció híján a mindent elárasztó pornó lesz az első fő képük a szexualitásról. Tudniillik az, hogy a nő azért van, hogy a férfi vágyait kielégítse. És ez a mentalitás aztán bekúszik az élet más területeire is.

A férfiközpontúság iskolapéldája lehetne Fülöpháza, ahol simán polgármester maradhatott a vak komondoros Balogh József. Sőt. Készült egy videós riport a faluban, ültek a férfiak a kocsmában, kint voltak a földeken, és a riporter kérdésére rezzenéstelen arccal belemondták a kamerába, hogy nem értik, mi a probléma a történettel. Szerintük nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy férfi időnként megpofozza a feleségét.

Mi is tüntettünk Fülöpházán a nőverő polgármester ellen. A helyiek megdobáltak minket.

Erről beszélünk. De az is elég sokatmondó, hogy a statisztika szerint a magyar nők átlagosan 35 verés után fordulnak először segítségért. Ennyire félnek?

Magasabban van az ingerküszöb, mint máshol. Hiszen a magyar társadalomban még mindig élnek azok a beidegződések, hogy a családi szennyest nem teregetjük ki és hogy a nő szoknyája mindent eltakar. Volt nemrég egy uniós felmérés: arra jutottak, hogy a skandináv országokban elterjedtebb a nők elleni erőszak, mint nálunk. Aztán ha a mélyére nézünk, kiderül, hogy miért: ott ugyanis a nők azt is idesorolják, ha utánuk füttyögnek az utcán. A magyar nőknek eszükbe sem jutott, hogy ezeket a megnyilvánulásokat is idesorolják.

Fotó: nokert.hu/Csöre András

Varga Judit nemrég videóüzenetben hirdetett zéró toleranciát az erőszakkal szemben, mégpedig azzal, hogy eltörölte a feltételes szabadlábra helyezést az erőszakos bűncselekmények esetében. Hogy látja: érdemi lépés ez a családon belüli erőszak visszaszorítására, vagy csupán demonstrálta tettrekészségét az igazságügyi miniszter?

Még annyi sem volt ebben. Ezt a győri gyermekgyilkosság után jelentette be, amikor elszaporodtak a családon belüli erőszak legszörnyűbb esetei. De ezek az esetek csak ürügyként szolgáltak, hogy végre belenyúlhassanak a Btk.-ba, és módosíthassák a feltételes szabadlábra helyezés feltételeit.

Ezt miből gondolja?

Egyszerű. Elolvastam a törvényt, és benne van, hogy bár eltörölték a szabadlábra helyezés feltételeit, épp a családon belüli erőszak esetében ad a módosítás egy kiskaput, ott ugyanis a bíró egyéni mérlegelésén múlik a döntés. Ezekben az esetekben felülírható az általános szabály. Vagyis a törvénymódosítás épp hogy nem segíti a családon belüli erőszak ügyét. Mondjuk egyébként sem ez a megfelelő eszköz.

Úgy érti, hogy a halállal végződő erőszakos esetek csak a jéghegy csúcsai?

Úgy. Az erőszakos esetek elenyésző százaléka az, ahol a másik életére tör a bántalmazó. Ráadásul magát a jelenséget nem orvosolja az, ha eltörlik a feltételes szabadlábra helyezést. Ettől nem lesz kevesebb gyilkosság. Sokkal fontosabb lenne, hogy a bírók kapjanak megfelelő képzést a témában. Még ma is általános, hogy a bántalmazónak láthatást biztosítanak, vagy akár odaítélik a gyereket, mondván, a férfi bizonyíthatóan az anyát bántalmazta csak, és ez nem hat a gyereknevelési képességeire. Dehogynem! Onnantól, hogy a nőhöz már nincsen közvetlen hozzáférése, a gyerekeken keresztül fogja bántani. Vagy úgy, hogy bennük tesz kárt, vagy épp ellenkezőleg, magához édesgeti őket, megvásárolja a szeretetüket, ellene nevel. De ez a fajta szemléletváltás nyilvánvalóan nem lenne túl népszerű a patriarchális magyar társadalomban és annak patriarchális vezetői között.

Ami most van – összezártság, nők és gyerekek kvázi állandó felügyelet alatt –, az a kontrollmániás bántalmazók álma. Borítékolható, hogy karanténban vérszemet kapnak az erőszakra hajlamosak?

Nőjogi szervezetek már az ezt igazoló statisztikai adatok megjelenése előtt kiadtak egy közleményt: leírták, hogy számítani lehet arra, hogy ebben az időszakban több lehet a családon belüli erőszak. És itt nem feltétlenül arról van szó, hogy több verést szenvednek el az áldozatok.

Hanem?

Szintet lép az erőszak. Ahol korábban verbálisan bántalmazta a partnerét a férfi, vagy gazdaságilag elnyomta, most megjelenhet a fizikai erőszak is. A karantén ugyanis valóban hasznos terepe a bántalmazóknak. Nemcsak azért, mert kedvez a kontrollgyakorlásnak, hanem mert nem kell annyira tartania az elkövetőnek a következményektől. Az áldozat számára pedig megnehezíti a segítségkérést. Eltűnnek a tanúk és a visszajelzés is.

Visszajelzés?

Aki tartósan együtt él egy bántalmazóval, egy idő után már nem tudja felmérni, hogy a párkapcsolata nem normális értékrenden alapul. Viszont egy kívülálló ezt jelezheti neki. Elmondhatja, hogy ki kell lépnie a kapcsolatból, mert ez így nagyon nem jó. És ez kulcsfontosságú. Ha nincs harmadik fél, a nő könnyen belesüppedhet a helyzetébe, és egy idő után a bántalmazó szemével látja a világot: elhiszi, hogy ő tényleg csődtömeg, alkalmatlan anya és feleség, ám szerencsére van ez a rendes ember, aki így vagy úgy, de elviseli. Nem véletlen, hogy a bántalmazók minden esetben igyekeznek elzárni a családtól és a barátoktól az áldozatukat. És sajnos a jelenlegi helyzet ebben is kedvez nekik.

Mit tehetne az állam? Már ha látszana szándék a helyzet kezelésére; egyelőre én nem vettem észre ilyet. Csak egy pár mondatos nyilatkozatot tudnak felmutatni Novák Katalintól, hogy a menedékházak, krízisközpontok és félutas házak továbbra is rendelkezésre állnak.

De ezek is szigorították a bekerülési feltételeket. Amúgy még annyit sem tettek meg, hogy csetszolgáltatást szervezzenek az érintetteknek, hogy ne telefonon kelljen segítséget kérni. Minket hívtak már fürdőszobából suttogva és vásárlás közben is. De mi, a háromfős civilszervezet meg tudtuk szervezni, hogy most, amikor az online oktatásnak köszönhetően a nők könnyebben hozzáférhetnek a számítógéphez, megkereshessenek minket interneten is. Az állam monopolizálta a menedékházakat és a krízisambulanciákat, tehát állami feladat lenne az online segélylehetőség megszervezése is. Amihez nem kell különösebb anyagi ráfordítás sem, csupán szándék kérdése az egész.

Pedig külföldi példák azt mutatják, vannak lehetőségek. Franciaországban húszezer szállodai szobát bocsátottak a bántalmazott nők rendelkezésére, Spanyolországban a kijárási tilalom nem vonatkozik azokra, akik a partnerük elől menekülnek. Grönlandon betiltották az alkoholfogyasztást. Ön melyik megoldást választaná?

A francia példáról jut eszembe, hogy itthon már annak is örülnénk, ha a központosított kapcsolati kezelőrendszer szervezne egy mikrobuszt a bántalmazott nőknek, hogy eljussanak az anyaotthonokba. Merthogy nem csak járványidőben nehezített a bejutás ezekre a helyekre. Eddig is úgy működött, hogy a hatóságok megadtak egy címet és egy időpontot, hogy hol és mikor jelenjen meg a nő. És mégis hogy jusson el oda, főleg ha autója sincs? Örülnék, ha azon kellene töprengenem, hogy melyik is a jobb külföldi megoldás, és nem mondjuk azon, hogy míg a fodrászokról és manikűrösökről külön említést tesz a törvény, a bántalmazott nőkről és gyerekeikről nem.

Jogos. Ugyanakkor nincs ebben semmi meglepő, ha azt vesszük, hogy nem csak a bántalmazók elképzeléseihez passzol a jelenlegi helyzet. Azért kormányzati körökből is hallottunk már olyat, hogy a nőnek otthon a helye, meg szülnie kell, és akkor nem lesz itt semmilyen erőszak. Hát most otthon vannak.

A magyar társadalom alapvetően patriarchális, és ahhoz, hogy ez változzon, elsősorban az oktatást és a nevelést kellene átformálni. Már gyerekkorban meg lehet tanítani ugyanis, hogy milyen az egyenlőségen alapuló párkapcsolat. De még a mai gyerekek sem ezt a mintát hozzák, és megfelelő felvilágosítás, kommunikáció híján a mindent elárasztó pornó lesz az első fő képük a szexualitásról. Tudniillik az, hogy a nő azért van, hogy a férfi vágyait kielégítse. És ez a mentalitás aztán bekúszik az élet más területeire is.

A férfiközpontúság iskolapéldája lehetne Fülöpháza, ahol simán polgármester maradhatott a vak komondoros Balogh József. Sőt. Készült egy videós riport a faluban, ültek a férfiak a kocsmában, kint voltak a földeken, és a riporter kérdésére rezzenéstelen arccal belemondták a kamerába, hogy nem értik, mi a probléma a történettel. Szerintük nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy férfi időnként megpofozza a feleségét.

Mi is tüntettünk Fülöpházán a nőverő polgármester ellen. A helyiek megdobáltak minket.

Erről beszélünk. De az is elég sokatmondó, hogy a statisztika szerint a magyar nők átlagosan 35 verés után fordulnak először segítségért. Ennyire félnek?

Magasabban van az ingerküszöb, mint máshol. Hiszen a magyar társadalomban még mindig élnek azok a beidegződések, hogy a családi szennyest nem teregetjük ki és hogy a nő szoknyája mindent eltakar. Volt nemrég egy uniós felmérés: arra jutottak, hogy a skandináv országokban elterjedtebb a nők elleni erőszak, mint nálunk. Aztán ha a mélyére nézünk, kiderül, hogy miért: ott ugyanis a nők azt is idesorolják, ha utánuk füttyögnek az utcán. A magyar nőknek eszükbe sem jutott, hogy ezeket a megnyilvánulásokat is idesorolják.

Varga Judit nemrég videóüzenetben hirdetett zéró toleranciát az erőszakkal szemben, mégpedig azzal, hogy eltörölte a feltételes szabadlábra helyezést az erőszakos bűncselekmények esetében. Hogy látja: érdemi lépés ez a családon belüli erőszak visszaszorítására, vagy csupán demonstrálta tettrekészségét az igazságügyi miniszter?

Még annyi sem volt ebben. Ezt a győri gyermekgyilkosság után jelentette be, amikor elszaporodtak a családon belüli erőszak legszörnyűbb esetei. De ezek az esetek csak ürügyként szolgáltak, hogy végre belenyúlhassanak a Btk.-ba, és módosíthassák a feltételes szabadlábra helyezés feltételeit.

Ezt miből gondolja?

Egyszerű. Elolvastam a törvényt, és benne van, hogy bár eltörölték a szabadlábra helyezés feltételeit, épp a családon belüli erőszak esetében ad a módosítás egy kiskaput, ott ugyanis a bíró egyéni mérlegelésén múlik a döntés. Ezekben az esetekben felülírható az általános szabály. Vagyis a törvénymódosítás épp hogy nem segíti a családon belüli erőszak ügyét. Mondjuk egyébként sem ez a megfelelő eszköz.

Úgy érti, hogy a halállal végződő erőszakos esetek csak a jéghegy csúcsai?

Úgy. Az erőszakos esetek elenyésző százaléka az, ahol a másik életére tör a bántalmazó. Ráadásul magát a jelenséget nem orvosolja az, ha eltörlik a feltételes szabadlábra helyezést. Ettől nem lesz kevesebb gyilkosság. Sokkal fontosabb lenne, hogy a bírók kapjanak megfelelő képzést a témában. Még ma is általános, hogy a bántalmazónak láthatást biztosítanak, vagy akár odaítélik a gyereket, mondván, a férfi bizonyíthatóan az anyát bántalmazta csak, és ez nem hat a gyereknevelési képességeire. Dehogynem! Onnantól, hogy a nőhöz már nincsen közvetlen hozzáférése, a gyerekeken keresztül fogja bántani. Vagy úgy, hogy bennük tesz kárt, vagy épp ellenkezőleg, magához édesgeti őket, megvásárolja a szeretetüket, ellene nevel. De ez a fajta szemléletváltás nyilvánvalóan nem lenne túl népszerű a patriarchális magyar társadalomban és annak patriarchális vezetői között.

betöltés...